Jób könyve
30. fejezet
1. vers
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2. vers
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3. vers
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4. vers
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5. vers
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6. vers
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7. vers
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8. vers
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9. vers
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10. vers
Útálnak engem, messze távoznak tőlem és nem átalanak pökdösni előttem.
11. vers
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és zabolát előttem kivetik.
12. vers
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13. vers
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14. vers
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15. vers
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16. vers
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17. vers
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18. vers
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19. vers
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20. vers
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21. vers
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22. vers
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23. vers
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24. vers
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25. vers
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26. vers
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27. vers
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28. vers
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29. vers
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30. vers
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31. vers
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
Könyvek
