Jób könyve
10. fejezet
1. vers
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
2. vers
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
3. vers
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
4. vers
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
5. vers
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
6. vers
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
7. vers
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
8. vers
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
9. vers
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
10. vers
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
11. vers
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12. vers
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
13. vers
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14. vers
Ha vétkeztem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15. vers
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
16. vers
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
17. vers
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
18. vers
Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
19. vers
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
20. vers
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
21. vers
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
22. vers
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
Könyvek
