Jób könyve

capitolul 10


Capitole:


versetul 1

Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.


versetul 2

Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!


versetul 3

Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?


versetul 4

Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?


versetul 5

Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?


versetul 6

Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.


versetul 7

Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!


versetul 8

Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!


versetul 9

Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?


versetul 10

Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?


versetul 11

Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.


versetul 12

Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.


versetul 13

De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:


versetul 14

Ha vétkeztem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.


versetul 15

Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!


versetul 16

Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.


versetul 17

Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.


versetul 18

Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!


versetul 19

Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!


versetul 20

Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,


versetul 21

Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;


versetul 22

Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.

Capitole:


Cărți