Jób könyve
28. fejezet
1. vers
Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.
2. vers
A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják.
3. vers
Határt vet az ember a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.
4. vers
Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.
5. vers
Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;
6. vers
Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.
7. vers
Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.
8. vers
Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.
9. vers
Ráveti kezét az ember a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.
10. vers
A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.
11. vers
Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.
12. vers
De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?
13. vers
Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.
14. vers
A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.
15. vers
Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.
16. vers
Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.
17. vers
Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.
18. vers
Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.
19. vers
Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze.
20. vers
A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?
21. vers
Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.
22. vers
A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel!
23. vers
Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.
24. vers
Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.
25. vers
Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;
26. vers
Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:
27. vers
Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.
28. vers
Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.
Könyvek
