Jób könyve
13. fejezet
1. vers
Ímé, mindezeket, látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2. vers
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3. vers
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4. vers
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5. vers
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6. vers
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7. vers
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8. vers
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9. vers
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10. vers
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11. vers
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12. vers
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13. vers
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14. vers
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15. vers
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16. vers
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17. vers
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18. vers
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19. vers
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20. vers
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21. vers
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22. vers
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23. vers
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24. vers
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25. vers
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26. vers
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27. vers
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28. vers
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
Könyvek
