Jób könyve

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 3 → ⇥

1. vers

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

2. vers

És szóla Jób, és monda:

3. vers

Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

4. vers

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

5. vers

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

6. vers

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

7. vers

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

8. vers

Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

9. vers

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

10. vers

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

11. vers

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

12. vers

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

13. vers

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

14. vers

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

15. vers

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

16. vers

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

17. vers

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

18. vers

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

19. vers

Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.

20. vers

Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

21. vers

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

22. vers

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

23. vers

A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

24. vers

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

25. vers

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

26. vers

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42