Jób könyve
capítulo 13
verso 1
Ímé, mindezeket, látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
verso 2
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
verso 3
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
verso 4
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
verso 5
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
verso 6
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
verso 7
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
verso 8
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
verso 9
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
verso 10
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
verso 11
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
verso 12
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
verso 13
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
verso 14
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
verso 15
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
verso 16
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
verso 17
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
verso 18
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
verso 19
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
verso 20
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
verso 21
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
verso 22
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
verso 23
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
verso 24
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
verso 25
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
verso 26
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
verso 27
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
verso 28
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
Libros
