Jób könyve

chapter 39


Chapters:


verse #1

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;


verse #2

Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?


verse #3

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?


verse #4

Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?


verse #5

Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?


verse #6

Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.


verse #7

Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.


verse #8

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,


verse #9

A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?


verse #10

Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.


verse #11

A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.


verse #12

Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?


verse #13

Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?


verse #14

Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?


verse #15

Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?


verse #16

Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?


verse #17

Hiszen a földön hagyja tojásait, és porral költeti ki!


verse #18

És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.


verse #19

Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;


verse #20

Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.


verse #21

De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.


verse #22

Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?


verse #23

Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!


verse #24

Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.


verse #25

Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;


verse #26

Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:


verse #27

Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.


verse #28

A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.


verse #29

A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?


verse #30

A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?


verse #31

A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.


verse #32

Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.


verse #33

Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.


verse #34

Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:


verse #35

A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!


verse #36

És szóla Jób az Úrnak, és monda:


verse #37

Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.


verse #38

Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!

Chapters:


Books