Jób könyve

chapter 22


Chapters:


verse #1

Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:


verse #2

Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!


verse #3

Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?


verse #4

A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?


verse #5

Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?


verse #6

Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.


verse #7

Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.


verse #8

A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.


verse #9

Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.


verse #10

Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;


verse #11

Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!


verse #12

Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!


verse #13

És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?


verse #14

Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.


verse #15

Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;


verse #16

A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!


verse #17

A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?


verse #18

Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.


verse #19

Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:


verse #20

Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!


verse #21

Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.


verse #22

Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!


verse #23

Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.


verse #24

Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:


verse #25

És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.


verse #26

Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.


verse #27

Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.


verse #28

Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.


verse #29

Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.


verse #30

Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.

Chapters:


Books