Jób könyve

chapter 34


Chapters:


verse #1

És szóla Elihu, és monda:


verse #2

Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!


verse #3

Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.


verse #4

Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?


verse #5

Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.


verse #6

Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!


verse #7

Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.


verse #8

És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!


verse #9

Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.


verse #10

Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!


verse #11

Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.


verse #12

Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!


verse #13

Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?


verse #14

Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:


verse #15

Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.


verse #16

Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!


verse #17

Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?


verse #18

A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!


verse #19

A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.


verse #20

Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!


verse #21

Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.


verse #22

Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;


verse #23

Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!


verse #24

Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.


verse #25

Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.


verse #26

Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.


verse #27

A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,


verse #28

Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.


verse #29

Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;


verse #30

Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.


verse #31

Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;


verse #32

A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!


verse #33

Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos mit tudsz? Mondd!


verse #34

Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:


verse #35

Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.


verse #36

Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!


verse #37

Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.

Chapters:


Books