Jób könyve

chapter 24


Chapters:


verse #1

Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!


verse #2

A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.


verse #3

Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.


verse #4

Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.


verse #5

Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.


verse #6

A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.


verse #7

Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.


verse #8

A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.


verse #9

Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.


verse #10

Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.


verse #11

Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.


verse #12

A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.


verse #13

Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem ismerik, nem ülnek annak ösvényein.


verse #14

Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.


verse #15

A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.


verse #16

Sebtében tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.


verse #17

Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.


verse #18

Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.


verse #19

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.


verse #20

Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,


verse #21

A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.


verse #22

De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.


verse #23

Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.


verse #24

Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.


verse #25

Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?

Chapters:


Books