Jób könyve

chapter 6


Chapters:


verse #1

Jób pedig felele, és monda:


verse #2

Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!


verse #3

Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.


verse #4

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettenései ostromolnak engem.


verse #5

Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?


verse #6

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?


verse #7

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!


verse #8

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;


verse #9

És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!


verse #10

Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.


verse #11

Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!


verse #12

Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?


verse #13

Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!


verse #14

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.


verse #15

Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.


verse #16

A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;


verse #17

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.


verse #18

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.


verse #19

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.


verse #20

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.


verse #21

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.


verse #22

Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?


verse #23

Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?


verse #24

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.


verse #25

Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?


verse #26

Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!


verse #27

Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!


verse #28

Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?


verse #29

Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.


verse #30

Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

Chapters:


Books