Jób könyve

Chapters:

… 14 15 16 17 18 …   ⇤ ← 16 → ⇥

verse #1

Felele pedig Jób, és monda:

verse #2

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

verse #3

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?

verse #4

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

verse #5

Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.

verse #6

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

verse #7

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

verse #8

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

verse #9

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

verse #10

Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

verse #11

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

verse #12

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

verse #13

Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

verse #14

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

verse #15

Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

verse #16

Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;

verse #17

Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

verse #18

Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

verse #19

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

verse #20

Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

verse #21

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

verse #22

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.

verse #23

Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42