Jób könyve

chapter 11


Chapters:


verse #1

Felele a Naamából való Czófár, és monda:


verse #2

A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?


verse #3

Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!


verse #4

Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.


verse #5

De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!


verse #6

És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.


verse #7

Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?


verse #8

Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?


verse #9

Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.


verse #10

Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?


verse #11

Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!


verse #12

És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.


verse #13

Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;


verse #14

Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;


verse #15

Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;


verse #16

Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.


verse #17

Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.


verse #18

Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.


verse #19

Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.


verse #20

De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!

Chapters:


Books