A példabeszédek könyve

chapter 26


Chapters:


verse #1

Mint hó a nyárhoz és eső az aratáshoz, úgy nem illik az ostobához a dicsőség.


verse #2

Ahogyan elszáll a madár, és elrepül a fecske, úgy az ok nélküli átok sem teljesül.


verse #3

Ostor való a lónak, zabla a szamárnak, és bot az ostobák hátának.

Péld 10,13; Péld 19,29


verse #4

Ne felelj az ostobának a bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel hozzá!


verse #5

Felelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy ne tarthassa magát bölcsnek.


verse #6

Lábát vágja le, és erőszakot szenved, aki ostobával küld üzenetet.


verse #7

Példázatot mond az ostoba: csak annyit ér az, mint bénának a lába.


verse #8

Mint aki követ tesz a parittyába, úgy jár az, aki tiszteletet ad az ostobának.


verse #9

Beleakad a tövis a részeg kezébe, meg a példázat is az ostoba szájába.


verse #10

Mint egy íjász, aki mindenkit megsebez, olyan az, aki ostobát vagy csavargókat fogad fel.


verse #11

Ahogyan a kutya visszatér okádására, úgy ismétli meg bolondságát az ostoba.

2Pt 2,22


verse #12

Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá.

Péld 3,7; Péld 29,20


verse #13

Ezt mondja a rest: Ragadozó van az úton, oroszlán jár a tereken!

Péld 22,13


verse #14

Forog az ajtó a sarkán, a rest meg az ágyán.


verse #15

Belenyújtja a rest a kezét a tálba, de arra is lusta, hogy a szájához vigye.

Péld 19,24


verse #16

Bölcsebbnek tartja magát a rest hét olyannál, aki értelmesen felel.


verse #17

Kóbor kutyát ragad fülön, aki olyan perbe avatkozik, amihez semmi köze.


verse #18

Mint az eszeveszett ember, aki tüzes és halálos nyilakat lövöldöz,


verse #19

olyan az, aki becsapja felebarátját, és aztán így szól: Hiszen csak tréfáltam!


verse #20

Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály.

Péld 22,10


verse #21

A szén parázslik, a fa lángol, a viszálykodó ember pedig perpatvart szít.

Péld 29,22


verse #22

A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe.

Péld 18,8


verse #23

Az ezüstmáz bevonja az agyagedényt, a sima ajak pedig a gonosz szívet.


verse #24

Beszédével álcázza szándékát a gyűlölködő, míg magában alattomosságot gondol.


verse #25

Ha kedvesen szól, ne higgy neki, mert csordultig van a szíve utálatossággal!


verse #26

El lehet takarni a gyűlöletet csalással, de lelepleződik a gonoszság a gyülekezetben.


verse #27

Aki vermet ás, beleesik, és aki követ dob el, arra esik vissza.

Zsolt 7,16; Péld 28,10; Préd 10,8


verse #28

A hazug nyelvű gyűlöli azt, akit eltiport, és a sima szájú bukást idéz elő.

Chapters:


Books