A példabeszédek könyve

Chapters:

… 25 26 27 28 29 …   ⇤ ← 27 → ⇥

verse #1

Ne dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap!

→ Jak 4,13

verse #2

Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad!

→ 2Kor 10,12

verse #3

Súlyos a kő, és nehéz a homok, de a bolond bosszantása mindkettőnél nehezebb.

verse #4

Kegyetlen indulat a túláradó harag, de ki állhat meg a féltékenységgel szemben?

verse #5

Jobb a nyílt feddés a titkolt szeretetnél.

→ 5Móz 11,17; Péld 28,23

verse #6

Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködő csókja.

→ Zsolt 141,5; Mt 26,49

verse #7

Az, aki jóllakott, a lépes mézet is eltapossa, de az éhes embernek még a keserű is édes.

verse #8

Mint a madár, amely elhagyja fészkét, olyan az az ember, aki elhagyja lakóhelyét.

verse #9

Az olaj és a jó illat vidámít, de a jó barát lélekből jövő tanácsa is.

verse #10

Barátodat és apád barátját ne hagyd cserben! Ne menj testvéred házába, mikor bajban vagy! Többet ér a közeli szomszéd a távoli testvérnél.

verse #11

Légy bölcs, fiam, és vidíts fel engem, hogy megfelelhessek annak, aki gyaláz.

→ Péld 23,15

verse #12

Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják.

→ Péld 22,3

verse #13

Vedd el ruháját, mert kezességet vállalt másért, és zálogold meg az idegenért!

→ Péld 20,16

verse #14

Aki kora reggel nagy hangon áldja felebarátját, átoknak veszik azt tőle.

verse #15

A záporeső idején csepegő háztető és a zsémbes asszony egyformák:

→ Péld 19,13

verse #16

aki feltartóztatja, szelet tartóztat fel, és jobbjával olajat fog meg.

verse #17

Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.

verse #18

Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik.

verse #19

Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember.

verse #20

Amilyen telhetetlen a halál és az enyészet helye, éppoly telhetetlen az emberi szem.

→ Préd 1,8

verse #21

Ami az ezüstnek az olvasztótégely és az aranynak az olvasztókemence, az az embernek a jó hírneve.

verse #22

Ha apróra töröd is a bolondot mozsárban, mozsártörővel, akkor sem megy ki belőle a bolondság.

verse #23

Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal,

verse #24

mert a kincs nem marad meg örökké, sem az ékszer nemzedékről nemzedékre!

verse #25

Amikor behordják a szénát, és a fű kizöldül újra, mikor begyűjtik a hegyekről a takarmányt,

verse #26

akkor a bárányokért ruhát, a kecskékért mezőt vehetsz;

verse #27

és lesz elég kecsketejed eledelre, házad népe eledelére és szolgálóid megélhetésére.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31