chapter 27
Súlyos a kő, és nehéz a homok, de a bolond bosszantása mindkettőnél nehezebb.
Kegyetlen indulat a túláradó harag, de ki állhat meg a féltékenységgel szemben?
Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködő csókja.
Az, aki jóllakott, a lépes mézet is eltapossa, de az éhes embernek még a keserű is édes.
Mint a madár, amely elhagyja fészkét, olyan az az ember, aki elhagyja lakóhelyét.
Az olaj és a jó illat vidámít, de a jó barát lélekből jövő tanácsa is.
Barátodat és apád barátját ne hagyd cserben! Ne menj testvéred házába, mikor bajban vagy! Többet ér a közeli szomszéd a távoli testvérnél.
Légy bölcs, fiam, és vidíts fel engem, hogy megfelelhessek annak, aki gyaláz.
Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják.
Vedd el ruháját, mert kezességet vállalt másért, és zálogold meg az idegenért!
Aki kora reggel nagy hangon áldja felebarátját, átoknak veszik azt tőle.
aki feltartóztatja, szelet tartóztat fel, és jobbjával olajat fog meg.
Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.
Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik.
Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember.
Amilyen telhetetlen a halál és az enyészet helye, éppoly telhetetlen az emberi szem.
→ Préd 1,8
Ami az ezüstnek az olvasztótégely és az aranynak az olvasztókemence, az az embernek a jó hírneve.
Ha apróra töröd is a bolondot mozsárban, mozsártörővel, akkor sem megy ki belőle a bolondság.
Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal,
mert a kincs nem marad meg örökké, sem az ékszer nemzedékről nemzedékre!
Amikor behordják a szénát, és a fű kizöldül újra, mikor begyűjtik a hegyekről a takarmányt,
akkor a bárányokért ruhát, a kecskékért mezőt vehetsz;
és lesz elég kecsketejed eledelre, házad népe eledelére és szolgálóid megélhetésére.