A példabeszédek könyve

27. fejezet


Fejezetek:


Ne dicsekedj a holnappal, hanem munkálkodj érte!


1. vers

Ne dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap!

Jak 4,13


2. vers

Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad!

2Kor 10,12


3. vers

Súlyos a kő, és nehéz a homok, de a bolond bosszantása mindkettőnél nehezebb.


4. vers

Kegyetlen indulat a túláradó harag, de ki állhat meg a féltékenységgel szemben?


5. vers

Jobb a nyílt feddés a titkolt szeretetnél.

5Móz 11,17; Péld 28,23


6. vers

Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködő csókja.

Zsolt 141,5; Mt 26,49


7. vers

Az, aki jóllakott, a lépes mézet is eltapossa, de az éhes embernek még a keserű is édes.


8. vers

Mint a madár, amely elhagyja fészkét, olyan az az ember, aki elhagyja lakóhelyét.


9. vers

Az olaj és a jó illat vidámít, de a jó barát lélekből jövő tanácsa is.


10. vers

Barátodat és apád barátját ne hagyd cserben! Ne menj testvéred házába, mikor bajban vagy! Többet ér a közeli szomszéd a távoli testvérnél.


11. vers

Légy bölcs, fiam, és vidíts fel engem, hogy megfelelhessek annak, aki gyaláz.

Péld 23,15


12. vers

Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják.

Péld 22,3


13. vers

Vedd el ruháját, mert kezességet vállalt másért, és zálogold meg az idegenért!

Péld 20,16


14. vers

Aki kora reggel nagy hangon áldja felebarátját, átoknak veszik azt tőle.


15. vers

A záporeső idején csepegő háztető és a zsémbes asszony egyformák:

Péld 19,13


16. vers

aki feltartóztatja, szelet tartóztat fel, és jobbjával olajat fog meg.


17. vers

Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.


18. vers

Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik.


19. vers

Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember.


20. vers

Amilyen telhetetlen a halál és az enyészet helye, éppoly telhetetlen az emberi szem.

Préd 1,8


21. vers

Ami az ezüstnek az olvasztótégely és az aranynak az olvasztókemence, az az embernek a jó hírneve.


22. vers

Ha apróra töröd is a bolondot mozsárban, mozsártörővel, akkor sem megy ki belőle a bolondság.


23. vers

Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal,


24. vers

mert a kincs nem marad meg örökké, sem az ékszer nemzedékről nemzedékre!


25. vers

Amikor behordják a szénát, és a fű kizöldül újra, mikor begyűjtik a hegyekről a takarmányt,


26. vers

akkor a bárányokért ruhát, a kecskékért mezőt vehetsz;


27. vers

és lesz elég kecsketejed eledelre, házad népe eledelére és szolgálóid megélhetésére.

Fejezetek:


Könyvek