A példabeszédek könyve
18. fejezet
1. vers
A különc a maga kívánsága után jár, és hadakozik minden jóravaló dolog ellen.
2. vers
Az ostoba nem leli kedvét az értelemben, csak saját eszének fitogtatásában.
3. vers
Ahová bűnös érkezik, oda megérkezik a megvetés is, és a szégyentelenséggel együtt jár a gyalázat.
4. vers
Mély víz az ember szájának beszéde, áradó patak, bölcsesség forrása.
→
Péld 20,5
6. vers
Az ostoba ajka perpatvart okoz, és szája vereséget idéz elő.
7. vers
Az ostobának saját szája a romlása, és saját ajkai ejtik csapdába őt.
→
Péld 10,14
8. vers
A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe.
→
Péld 26,22
9. vers
Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz.
13. vers
Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongatják.
14. vers
Az ember lelke elviseli a szenvedést, de ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni?
15. vers
Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik.
16. vers
Az ajándék tág teret nyit az ember előtt, és az előkelők elé juttatja.
→
1Móz 43,11
17. vers
Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja.
18. vers
A sorsvetés megszünteti a viszálykodást, és szétválasztja az erőszakosakat.
19. vers
A rászedett testvér hozzáférhetetlenebb az erős városnál, és a viszály olyan, mint városkapun a zár.
20. vers
Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a teste, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia.
→
Péld 12,14;
Péld 13,2
21. vers
Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.
22. vers
Aki jó feleséget talált, kincset talált, és elnyerte az Úr jóakaratát.
→
Péld 19,14
23. vers
Könyörögve szól a szegény, de a gazdag keményen válaszol.
24. vers
Van ember, aki bajba juttatja felebarátait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.
→
Péld 17,17
Könyvek
