A példabeszédek könyve

Fejezetek:

… 24 25 26 27 28 …   ⇤ ← 26 → ⇥

1. vers

Mint hó a nyárhoz és eső az aratáshoz, úgy nem illik az ostobához a dicsőség.

2. vers

Ahogyan elszáll a madár, és elrepül a fecske, úgy az ok nélküli átok sem teljesül.

3. vers

Ostor való a lónak, zabla a szamárnak, és bot az ostobák hátának.

→ Péld 10,13; Péld 19,29

4. vers

Ne felelj az ostobának a bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel hozzá!

5. vers

Felelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy ne tarthassa magát bölcsnek.

6. vers

Lábát vágja le, és erőszakot szenved, aki ostobával küld üzenetet.

7. vers

Példázatot mond az ostoba: csak annyit ér az, mint bénának a lába.

8. vers

Mint aki követ tesz a parittyába, úgy jár az, aki tiszteletet ad az ostobának.

9. vers

Beleakad a tövis a részeg kezébe, meg a példázat is az ostoba szájába.

10. vers

Mint egy íjász, aki mindenkit megsebez, olyan az, aki ostobát vagy csavargókat fogad fel.

11. vers

Ahogyan a kutya visszatér okádására, úgy ismétli meg bolondságát az ostoba.

→ 2Pt 2,22

12. vers

Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá.

→ Péld 3,7; Péld 29,20

13. vers

Ezt mondja a rest: Ragadozó van az úton, oroszlán jár a tereken!

→ Péld 22,13

14. vers

Forog az ajtó a sarkán, a rest meg az ágyán.

15. vers

Belenyújtja a rest a kezét a tálba, de arra is lusta, hogy a szájához vigye.

→ Péld 19,24

16. vers

Bölcsebbnek tartja magát a rest hét olyannál, aki értelmesen felel.

17. vers

Kóbor kutyát ragad fülön, aki olyan perbe avatkozik, amihez semmi köze.

18. vers

Mint az eszeveszett ember, aki tüzes és halálos nyilakat lövöldöz,

19. vers

olyan az, aki becsapja felebarátját, és aztán így szól: Hiszen csak tréfáltam!

20. vers

Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály.

→ Péld 22,10

21. vers

A szén parázslik, a fa lángol, a viszálykodó ember pedig perpatvart szít.

→ Péld 29,22

22. vers

A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe.

→ Péld 18,8

23. vers

Az ezüstmáz bevonja az agyagedényt, a sima ajak pedig a gonosz szívet.

24. vers

Beszédével álcázza szándékát a gyűlölködő, míg magában alattomosságot gondol.

25. vers

Ha kedvesen szól, ne higgy neki, mert csordultig van a szíve utálatossággal!

26. vers

El lehet takarni a gyűlöletet csalással, de lelepleződik a gonoszság a gyülekezetben.

27. vers

Aki vermet ás, beleesik, és aki követ dob el, arra esik vissza.

→ Zsolt 7,16; Péld 28,10; Préd 10,8

28. vers

A hazug nyelvű gyűlöli azt, akit eltiport, és a sima szájú bukást idéz elő.

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31