A példabeszédek könyve

Capítulos:

… 24 25 26 27 28 …   ⇤ ← 26 → ⇥

verso 1

Mint hó a nyárhoz és eső az aratáshoz, úgy nem illik az ostobához a dicsőség.

verso 2

Ahogyan elszáll a madár, és elrepül a fecske, úgy az ok nélküli átok sem teljesül.

verso 3

Ostor való a lónak, zabla a szamárnak, és bot az ostobák hátának.

→ Péld 10,13; Péld 19,29

verso 4

Ne felelj az ostobának a bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel hozzá!

verso 5

Felelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy ne tarthassa magát bölcsnek.

verso 6

Lábát vágja le, és erőszakot szenved, aki ostobával küld üzenetet.

verso 7

Példázatot mond az ostoba: csak annyit ér az, mint bénának a lába.

verso 8

Mint aki követ tesz a parittyába, úgy jár az, aki tiszteletet ad az ostobának.

verso 9

Beleakad a tövis a részeg kezébe, meg a példázat is az ostoba szájába.

verso 10

Mint egy íjász, aki mindenkit megsebez, olyan az, aki ostobát vagy csavargókat fogad fel.

verso 11

Ahogyan a kutya visszatér okádására, úgy ismétli meg bolondságát az ostoba.

→ 2Pt 2,22

verso 12

Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá.

→ Péld 3,7; Péld 29,20

verso 13

Ezt mondja a rest: Ragadozó van az úton, oroszlán jár a tereken!

→ Péld 22,13

verso 14

Forog az ajtó a sarkán, a rest meg az ágyán.

verso 15

Belenyújtja a rest a kezét a tálba, de arra is lusta, hogy a szájához vigye.

→ Péld 19,24

verso 16

Bölcsebbnek tartja magát a rest hét olyannál, aki értelmesen felel.

verso 17

Kóbor kutyát ragad fülön, aki olyan perbe avatkozik, amihez semmi köze.

verso 18

Mint az eszeveszett ember, aki tüzes és halálos nyilakat lövöldöz,

verso 19

olyan az, aki becsapja felebarátját, és aztán így szól: Hiszen csak tréfáltam!

verso 20

Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály.

→ Péld 22,10

verso 21

A szén parázslik, a fa lángol, a viszálykodó ember pedig perpatvart szít.

→ Péld 29,22

verso 22

A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe.

→ Péld 18,8

verso 23

Az ezüstmáz bevonja az agyagedényt, a sima ajak pedig a gonosz szívet.

verso 24

Beszédével álcázza szándékát a gyűlölködő, míg magában alattomosságot gondol.

verso 25

Ha kedvesen szól, ne higgy neki, mert csordultig van a szíve utálatossággal!

verso 26

El lehet takarni a gyűlöletet csalással, de lelepleződik a gonoszság a gyülekezetben.

verso 27

Aki vermet ás, beleesik, és aki követ dob el, arra esik vissza.

→ Zsolt 7,16; Péld 28,10; Préd 10,8

verso 28

A hazug nyelvű gyűlöli azt, akit eltiport, és a sima szájú bukást idéz elő.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31