A példabeszédek könyve
capítulo 29
A lélek fegyelmezése csak jóra vezet
verso 1
Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik.
→
Lk 19,42
verso 3
Aki szereti a bölcsességet, örömet szerez apjának, de aki paráznákkal barátkozik, elpazarolja vagyonát.
→
Péld 10,1;
Lk 15,13
verso 4
Igazsággal tartja fenn országát a király, de ha ajándékot fogad el, romba dönti azt.
verso 5
Aki hízeleg felebarátjának, hálót vet annak lába elé.
verso 6
A gonosz embert csapdába juttatja vétke, az igaz pedig ujjongva örül.
verso 8
Az öntelt emberek fellázítják a várost, a bölcsek pedig lecsillapítják a haragot.
verso 9
A bölcs ember vitatkozik az ostobával, az pedig hol háborog, hol nevet: nem marad nyugton.
verso 10
A vérszomjas emberek gyűlölik a feddhetetlent, a becsületesek pedig gondoskodnak róla.
verso 11
Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti.
verso 12
Ha az uralkodó hallgat a hazug beszédre, minden szolgája bűnössé válik.
verso 14
Ha a király igazságosan ítéli a nincsteleneket, trónja mindvégig szilárdan áll.
→
Péld 20,28
verso 15
A bot és a fenyítés bölccsé tesz, de a kényeztetett gyermek szégyent hoz anyjára.
→
Péld 22,15
verso 18
Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást.
verso 19
Puszta szóból nem okul a szolga, még ha megérti, akkor sem ad rá semmit.
verso 21
Aki gyermekkorától fogva kényezteti szolgáját, a végén nem bír vele.
verso 24
Aki a tolvajjal tart, önmaga ellensége, és az is, aki átkozódást hall, de nem jelenti.
→
3Móz 5,1
verso 25
Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.
verso 26
Sokan igyekeznek az uralkodó elé, pedig az Úr szolgáltat igazságot az embernek.
verso 27
Utálják az igazak az álnok embert, a bűnös meg a helyes úton járót utálja.
Libros
