János evangéliuma

chapter 5


Chapters:


Jézus beteget gyógyít szombaton a Betesdánál


verse #1

Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe.


verse #2

Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van.

Neh 3,1


verse #3

A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását.


verse #4

Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett.


verse #5

Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.


verse #6

Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni?


verse #7

A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem.


verse #8

Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!


verse #9

És azonnal meggyógyult ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.


verse #10

A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat.


verse #11

Ő így válaszolt nekik: Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!


verse #12

Megkérdezték tőle: Ki az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd fel, és járj?

Mt 12,2; Lk 6,2; Jer 17,21


verse #13

De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt.


verse #14

Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.


verse #15

Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította.


A Fiú feltámaszt és ítél


verse #16

Azért üldözték a zsidók Jézust, mert szombaton tette ezt.


verse #17

Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.


verse #18

Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.


verse #19

Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya, mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon.

Mt 11,27


verse #20

Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. És ezeknél nagyobb tetteket is mutat majd neki, hogy ti csodálkozzatok.


verse #21

Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.

5Móz 32,39


verse #22

Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át,

1Jn 2,23


verse #23

hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte.


verse #24

Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.

1Jn 3,14


verse #25

Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.


verse #26

Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.

1Jn 5,20


verse #27

Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.

Dán 7,10; Mt 25,31


verse #28

Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját,

1Tim 4,16


verse #29

és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.

Dán 12,2; Róm 2,6


verse #30

Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.


Jézusról tanúskodnak a cselekedetei, az Atya és az Írás


verse #31

Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz.


verse #32

Más az, aki bizonyságot tesz énrólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel rólam tanúskodik.


verse #33

Ti elküldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról.

1Jn 5,9


verse #34

Nekem azonban nincs szükségem embertől való bizonyságtételre, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek.


verse #35

Ő volt az égő és világító fáklya, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni.


verse #36

Nekem azonban Jánosénál nagyobb bizonyságtételem van. Mert a tettek, amelyeket átadott nekem az Atya, hogy teljesítsem azokat, ezek a tetteim maguk tanúskodnak arról, hogy engem az Atya küldött el.


verse #37

Az Atya, aki elküldött engem, ő tett bizonyságot rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok,


verse #38

és az igéje sem marad meg bennetek, mert annak, akit ő elküldött, nem hisztek.


verse #39

Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot,

Ézs 34,16; 2Tim 3,15


verse #40

és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.


verse #41

Én nem fogadok el dicsőséget emberektől,


verse #42

rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete.


verse #43

Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok.


verse #44

Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?


verse #45

Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek.


verse #46

Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert ő énrólam írt.


verse #47

Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?

Chapters:


Books