A bírák könyve

chapter 5


Chapters:


Debóra éneke


verse #1

Azon a napon így énekelt Debóra és Bárák, Abínóam fia:


verse #2

A fejedelmek Izráel élére álltak, és önként harcra kelt a nép: áldjátok hát az Urat!


verse #3

Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én most az Úrnak éneket mondok, zsoltárt zengek az Úrnak, Izráel Istenének.


verse #4

Amikor Széírből kijöttél, Uram, amikor Edóm mezején lépdeltél, rengett a föld, csepegett az ég is, vizet csepegtettek a fellegek is.

5Móz 33,2; Zsolt 68,9; Hab 3,3


verse #5

Remegtek a hegyek az Úr színe előtt, még a Sínai is, Izráel Istenének, az Úrnak színe előtt.


verse #6

Anát fia, Samgar idejében, Jáél idejében kihaltak az ösvények; akik útra keltek, rejtett ösvényeken jártak.

Bír 3,31


verse #7

Hiányzott a vezetés, hiányzott Izráelből, mígnem fölkeltem én, Debóra, fölkeltem én, Izráel anyjaként.


verse #8

Új isteneket választottak, de aztán folyt is a harc a kapuknál, ám pajzs meg dárda nem volt látható a negyvenezernél Izráelben.

1Sám 13,19


verse #9

Szívem Izráel vezetőié, akik önként keltek föl a népből. Áldjátok az Urat!


verse #10

Akik fehér szamarakon nyargalásztok, akik szőnyegeken ültök, vagy úton jártok, fennen hirdessétek!


verse #11

Pásztorok hangján az itatóvályúknál, ott csendülnek fel az Úr igaz tettei, vezetésének igaz tettei Izráelben. Így vonult a kapukhoz az Úr népe.


verse #12

Serkenj, serkenj föl, Debóra, serkenj, serkenj, mondj éneket! Kelj föl, Bárák, fogd el foglyaidat, Abínóam fia!


verse #13

Így jött a dicső maradék, jött az Úr népe a hősökkel hozzám:


verse #14

az Amálékban gyökeret vert Efraimból valók, utánad Benjámin, a te népeddel együtt; Mákírból jöttek a vezetők, Zebulonból a vezéri pálcát hordók,


verse #15

Issakár vezérei, a Debórával tartók. Issakár meg Bárák a völgybe vonult gyalogságával. Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak.


verse #16

Miért maradtál mégis ülve a karámok között, hallgatva a pásztorfurulyát? Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak.


verse #17

Gileád a Jordánon túl tanyázik. És Dán miért időzik a hajóknál? Ásér ülve maradt a tenger partján, ott tanyázik öbleinél.


verse #18

De Zebulon halált megvető bátorságú nép, meg Naftáli is a mezőség magaslatain.


verse #19

Királyok jöttek, harcoltak, Kánaán királyai harcoltak Taanaknál, Megiddó vizénél, de egy darab ezüstöt sem vehettek el.


verse #20

Az égből harcoltak a csillagok, pályájukról harcoltak Sisera ellen.

Bír 4,15; 2Móz 14,25; Józs 10,14


verse #21

A Kísón-patak elsodorta őket, az ősi patak, a Kísón-patak. – Folytasd, lelkem, teljes erővel!


verse #22

Hogy csattogtak a lovak patái, amikor vágtattak vágtató csődörei!


verse #23

Átkozzátok Mérózt, mondta az Úr angyala, átkozva átkozzátok lakóit, mert nem jöttek el segíteni az Úrnak, segíteni az Úrnak a többi hőssel együtt!


verse #24

De áldott az asszonyok közt Jáél, a kéni Héber asszonya, nincs nála áldottabb a sátorlakó asszonyok között.


verse #25

Vizet kértek, és ő tejet adott, díszes csészében tejszínt hozott.

Bír 4,19


verse #26

Kezével a cövekért nyúlt, jobbjával a súlyos kalapácsért. Lesújtott vele Siserára, szétzúzta a fejét, betörte, átfúrta halántékát.

Bír 4,21


verse #27

Lába elé roskadt, elesett, elterült, lába elé roskadt, elesett; ahová leroskadt, ott esett el élettelenül.


verse #28

Az ablakon át kinézett, Sisera anyja jajgatott a rostélyon át: Miért késik annyit harci kocsijával? Miért nem hallom már szekerének zaját?


verse #29

Legbölcsebb udvarhölgye felel, ő meg elismétli magának szavait:


verse #30

Talán zsákmányt leltek, s azon osztozkodnak; egy-két rabnő is jut mindegyik férfinak! Tarka ruha lesz, tarka ruha lesz Sisera zsákmánya, festett kendőt kapok, nem is egyet, kettőt, a nyakamra zsákmánynak!


verse #31

Így vesszen el, Uram, minden ellenséged! De akik szeretnek, legyenek olyanok, mint a felkelő nap ereje teljében!És béke lett az országban negyven esztendeig.

Chapters:


Books