Az apostoloknak cselekedeti
5. fejezet
1. vers
némely férfiú kediglen, kinek Ananiás vala neve, örökségét eladta vala az ő feleségével, Szafirával,
2. vers
és fél felé tett vala az örökségnek árában, mely dolog az ő feleségének is tudtára vala, és valami részt az örökségnek árában előhozván, az apostoloknak lábainak előtte letőn.
3. vers
mondá kediglen Péter. Ananiás, mire töltötte be az sátán az te szívedet, hogy hamisat mondanál az Szentléleknek, és igazán elő nem adnád az földednek árát.
4. vers
nemde mindenestül fogva tenálad maradhat vala-e, és mikoron immáron eladád, nemde az te hatalmadban vala-e? mire helyheztetted ez dolgot az te szívedbe? nem embereknek mondottál hamisat, hanem az Istennek.
5. vers
mikoron kediglen hallotta volna Ananiás ez beszédeket, leesék és meghala, és nagy félelem támada mindazoknak közötte, az kik ezt meghallák.
6. vers
felkelvén kediglen az ifjak felvevék onnan őtet, és elvivék és eltemeték.
7. vers
ez időnek közötte olymint három órának közbevetése lőn, és az ő felesége is, nem tudván az mi történt vala, bemene.
8. vers
felele kediglen őneki Péter. mondd meg énnekem. ennyi áron adátok-e el az földet? és mondá az Szafira. úgy vagyon, ennyin.
9. vers
Péter kediglen mondá őneki. mire tanácskoztatok egybe tiközöttetek, hogy az Istennek lelkét kísértenétek, íme az ajtónál vannak azok, az kik eltemeték az te uradat, és tégedet is eltemetni visznek.
10. vers
és legottan leesék az ő lábának előtte, és az is meghala. mikoron kediglen bementenek volna az ifjak, halva találák őtet, és felvevék és eltemeték az ő ura mellett.
11. vers
és nagy félelem támada mind az egész egyházbeli nép között, és mindazoknak közötte, kik ezeket hallják vala.
12. vers
az apostoloknak kedig kezeinek általa nagy jelenségek és csodák lesznek vala az nép között,
13. vers
és mind egyetembe az Salamonnak templomának porticusában élnek vala. az egyéb népeknek közüle kediglen senki nem merészeli vala ő magát ő közikbe szerkesztetni, de az nép felmagasztalja vala őket.
14. vers
inkább növekedik vala kediglen az népeknek sokasága, az kik az Istenben hisznek vala, mind férfiaknak és mind asszonyállatoknak sokasága,
15. vers
úgyhogy az utcákra vinnék ki az kórokat, és ágyakba és viselő székekbe helyheztetnék, hogy az Péternek, ki azon megyen vala, avagy csak árnyéka illetné meg valamelyet őközülük.
16. vers
Jeruzsálembe gyűl vala kediglen az szomszéd városoknak sokasága is, velük hozván betegeket és kik pokolbeli ördögöktől gyötrettenek vala, kik mind meggyógyulnak vala.
17. vers
felkelvén kediglen az főpap, és mindazok, kik ővelük valának, kik az szadduceusoknak eretnekségében valának, hitetlenséggel beteljesedének,
18. vers
és megfogák az apostolokat, és az közönséges őrizethelyre veték őket.
19. vers
de az Istennek angyala éjszakénak idején megnyitá az tömlöcnek ajtait, és azokat kihozá, és ezt mondá őnekik.
20. vers
menjetek el, és fenn állván szóljatok az népnek az templomban ez életnek minden igéjéről.
21. vers
az apostolok kediglen mikor hallották volna ezeket, hajnalba az templomba bemenének, és ott tanítanak vala. elméne kedig az főpap, és azok is, kik ővele valának, egybehirdeték az tanácsot, és az Izraelnek fiainak vén emberinek minden rendit, és szolgákat küldének az tömlöcbe, hogy elhoznák őket.
22. vers
mikoron kedig az szolgák elmentenek volna, és őket az tömlöcben nem találták volna, megtérvén megbeszélék,
23. vers
és ezt mondák. bizony az tömlöcöt úgy találók, hogy nagy szorgalmatossággal vala betéve, és az őrizőket úgy találók, tehát kinn az ajtónak előtte állának. mikoron kediglen megnyittuk volna, senkit az tömlöcben belül nem találánk.
24. vers
minekutána kediglen meghallá ez beszédeket az pap, és az templomőriző fejedelem és az főpapok, kétségben valának azok felől, mi lenne ebben jövendőre.
25. vers
mikoron kediglen eljött volna egy ember, mondá őnekik. ám az templomban vannak az férfiak, az kiket az tömlöcbe vetettetek vala, és ott fenn állanak, és az népet tanítják.
26. vers
legottan elmene az templomőriző főember az szolgákkal, és előhozák őket erőtétel nélkül. mert félnek vala az néptől, hogy őket meg ne kövezné.
27. vers
és mikoron előhozták volna őket, az tanácsban előállaták őket, és megkérdé őket az főpap ezt mondván.
28. vers
nemde úgyan hagyva meghagyók-e tinektek, hogy ez néven ne tanítanátok? és íme betöltöttétek Jeruzsálemet az ti tanításotokkal, és miránk akarjátok hozni ez embernek vérét.
29. vers
felelvén kedig az Péter és az apostolok mondának. Istennek kell engedni inkább, hogynem mint embereknek.
30. vers
az mi atyáinknak Istene feltámasztá az Jézust, kit ti megölétek az fán megfeszítvén.
31. vers
ez fejedelmet és megváltót az Isten az ő hatalmasságával felmagasztalá, ez végre, hogy az Izraelnek népének bűnből kitérésnek ajándékát adja és bűnöknek bocsánatát,
32. vers
és mi tanúbizonysági vagyunk őneki ezekben, az melyeket mondunk. ennek felette az Szentlélek is, melyet ada az Isten azoknak, kik őneki engednek.
33. vers
mikoron kediglen ezeket hallották volna, megfakadnak vala mérgükben, és azon tanácskoznak vala, hogy őket megölnék.
34. vers
felállván kediglen az tanácsban egy farizeus, kinek Gamáliel vala neve, törvénybeli doktor, ki mind az egész népnél becsületben vala, hagyá, hogy az apostolok egy kevéssé felfelé kimennének, és mondá az tanácsbeli fő zsidóknak.
35. vers
Izraelnek nemzetségiből való férfiak. meglássátok, mit kelljen művelnetek ez emberek felől,
36. vers
mert ez napoknak előtte vala egy ember, kinek neve vala Teudás, ki valakinek tudja vala magát lenni, kihez hozzá állának közel négyszáz számú férfiak, melyet megölének, és mindazok, kik őneki hisznek vala, ide és tova egymástól elszakadozának, és semmivé lőnek.
37. vers
ez Teudás után támada az galileabeli Júdás, az népnek felszámláltatásának idején, és sok népet vona őhozzá, és mind ő maga elvesze, és mindazok, az kik őhozzá hajlottak vala, ide és tova egymástól elszakadozának.
38. vers
és mondom én mostan tinektek, tartóztassátok meg magatokat ez emberektől, és hagyjátok el őket, mert ha emberektől vagyon ez tanács és ez cselekedet, elvész.
39. vers
ha kediglen Istentől vagyon, semmivé nem tehetitek, hogy valamikoron ne találtassatok az Istennek ellent tartani. azért az Gamálielnek tanácsára hajlának mind,
40. vers
és mikor előhívták volna az apostolokat, megvereték őket, és parancsolák őnekik, hogy az Jézusnak nevébe ne szólnának, és elbocsáták őket.
41. vers
és az apostolok az tanácsbelieknek előle örülvén mennek vala el, hogymivel méltóknak lelettettenek volna az Jézusnak nevéért bosszúsággal illettetni.
42. vers
és egy napon sem szűnnek vala meg tanítani, és hirdetni az Jézus Krisztust az templomban és házszerte.
Könyvek
