Az apostoloknak cselekedeti
23. fejezet
1. vers
az Pál kediglen az ő szemeit az tanácsra vetvén, és őrájuk erősen nézvén mondá. atyámfiai férfiak, én minden jó lelki ismerettel viseltem én magamat az Istennek előtte mind ez mai napiglan.
2. vers
az főpap kediglen, Ananiás, parancsola azoknak, kik őelőtte állanak vala, hogy az ő száját ütnék.
3. vers
legottan mondá az Pál őneki. te megfehérített fal, megver jövendőre tégedet az Isten. te is az törvényben ülsz, hogy törvény szerint ítélj engemet, és az törvénynek ellene azt parancsolod-e, hogy engemet verjenek?
4. vers
és az kik ott állanak vala, mondának. az Isten főpapját illetéd-e szidalmas beszéddel?
5. vers
mondá kediglen az Pál, nem tudtam atyámfiai, hogy főpap legyen, mert meg vagyon írván. az te népednek fejedelmének gonoszt ne mondj.
6. vers
mikoron kediglen tudná az Pál, hogy az gyülekezetnek egyik része az szadduceusok közül volna, és az másik az farizeusok közül, felkiálta az gyülekezetben, és ezt mondá. ti férfiak, atyámfiai, én farizeus vagyok, farizeusnak fia, az halottaknak reménységükről és feltámadásukról ítéltetem én.
7. vers
és mikoron ezt mondotta volna, hasonlás lőn az farizeusok és az szadduceusok között, és elszakada egymástól az gyülekezetnek sokasága.
8. vers
mert az szadduceusok azt mondják, hogy feltámadás ne legyen, és hogy sem angyal ne legyen, sem lélek. az farizeusok kediglen mind az két dolgot vallják.
9. vers
nagy kiáltás támada kediglen, és mikoron az írástudók felkeltenek volna, kik az farizeusoknak pártján valának, egyebekkel tusakodnak vala, és ezt mondják vala. semmi gonoszságot nem találunk ez emberben, hogyha lélek szólt őneki avagy angyal, ellent ne tartsunk az Istennek.
10. vers
és mikoron nagyon meghasonlottanak volna, az ezer ember előtt járó fejedelem félvén rajta, hogy el ne szaggattatnék az Pál azoktól, parancsolá az vitézeknek, hogy lemennének, és az Pált őközülük kiragadnák, és az táborba kísérnék őtet.
11. vers
az következendő éjjel kedig megjelenék őneki az Úristen, és ezt mondá. bátor légy Pál, mert miképpen tanúbizonyságot től énrólam Jeruzsálemben, azonképpen kell teneked Rómában is tanúbizonyságot tenned.
12. vers
mikoron kediglen megvirradott volna, egynémely emberek az zsidók közül egybegyűlének, és magukon való átoktétellel ezt mondák, hogy sem ennének, sem innának addiglan, mígnem megölnék az Pált.
13. vers
többen valának kediglen negyven férfiúnál, kik egybeesküdtenek vala,
14. vers
kik az főpaphoz menének és az egyházi népekhez, és mondának. magunkon való átoktétellel erre köteleztük magunkat, hogy semmit szánkba nem veszünk addiglan, mígnem az Pált meg öljük.
15. vers
annak okáért jelentsétek meg ti az ezer ember előtt járó fejedelemnek és az tanácsbeli népnek, hogy holnapon hozza ki őtet miközénkbe, mintha valami bizony dolgot akarnánk őtőle érteni. mi kediglen, minekelőtte miközénkbe elközelítsen, készek vagyunk őtet megölni.
16. vers
mikoron kediglen meghallotta volna ezt az Pálnak húgának fia, elméne, és az táborba beméne, és megbeszélé az Pálnak.
17. vers
mikoron kediglen az Pál egyet az száz ember előtt járó fejedelemnek közüle őhozzá hívatott volna, mondá. vidd az ezer ember előtt járó fejedelemhez ez gyermeket. mert valami dolga vagyon, kit meg kell őneki beszélni. és az az gyermeket őmellé vevén az ezer ember előtt járó fejedelemhez vivé, és ezt mondá.
18. vers
az Pál, kit kötözve tartasz, őhozzá hívatván kére engemet, hogy ez ifjat tehozzád hoznám, kinek valami dolga vagyon, kit teneked meg kell mondani.
19. vers
mikoron kediglen az ifjúnak kezét fogta volna az ezer ember előtt járó fejedelem, felfelé mene ővele, és megkérdezé őtet. mi dolog az, az mit énnekem meg akarsz jelentened?
20. vers
az ifjú kediglen mondá. az zsidók egybetanácskoztanak, hogy tégedet arra kérjenek, hogy az holnapi napon kihoznád az Pált az tanácsba, mintha valami bizony dolgot akarnának őtőle kérdezni.
21. vers
annak okáért te ne higgy őnekik, mert az ő halálára negyven férfiúnál több szándékozott, őmagukat magukon való átoktétellel arra kötelezék, hogy sem ennének, sem innának, mígnem megölnék őtet. és mostan készen vannak azt várván, hogy őnekik akaratukat tegyed.
22. vers
az ezer ember előtt járó fejedelem kediglen elbocsátá az ifjat, és parancsola őneki ezt mondván. valakinek történet szerint meg ne mondjad, hogy ezt megjelentetted énnekem.
23. vers
és némely két századost őhozzá hívatván mondá. kétszáz vitézt, és hetven lovagot és kétszáz lándzsást szerezzetek, hogy Cezáreába menjenek éjnek harmad órája után,
24. vers
és lovakat adjanak, hogy Pált őrájuk felültetvén egészségben vigyék az Félix fejedelemhez.
25. vers
és levelet is íra ez értelemmel.
26. vers
az Klaudiusz Liziász az hatalmas fejedelemnek, az Félixnek köszönetet ír.
27. vers
ez férfit az zsidók fogják volt meg, és mikoron immáron ők meg akarnák ölni, mikoron sereggel oda jutottam volna, megszabadítám megértvén, hogy rómabeli volna,
28. vers
és meg akarván tudnom az okát, mi okért vádolnák őtet, az ő tanácsukba vőm őtet.
29. vers
kit megértém, hogy kérdésben való dolgokról vádolnának, melyek az ő törvényükben vannak, kiben semmi bűn nincsen, kiért halált avagy fogságot érdemlene. és mikor mástól megértettem volna, hogy halálára szándékoztanak volna az zsidók, minden haladék nélkül tehozzád bocsátám őtet, parancsolatot adván azoknak is, kik őtet vádolják, hogy az mi dolguk vagyon őellene, mondják meg teelőtted. légy egészségben.
31. vers
az vitézek kediglen azonképpen, mint őnekik meg vala parancsolván, az Pált őhozzájuk vevén éjjel Antipatriszba vivék.
32. vers
másod napon kedig az lovagokat elbocsátván, hogy ővele elmennének, az táborba megtérének.
33. vers
kik mikoron Cezáreába jutottanak volna, és az levelet az fejedelemnek megadták volna, az Pált is őelébe állaták.
34. vers
mikoron kediglen elolvasta volna az fejedelem, és megkérdette volna, mely tartományból való volna, és megtudta volna, hogy Kilikiának tartományából való volna,
35. vers
mondá. meghallgatlak tégedet, mikoron az te vádlóid is eljutandnak, és parancsolá, hogy őriznék őtet az tiszttartó Heródes házában.
Könyvek
