Az Szent Pál apostolnak első levele, melyet az Timóteusnak írt

1. fejezet


Fejezetek:

1 2 3 4 5 6


1. vers

én, Pál, Jézus Krisztus apostola az mi üdvözítő Istenünknek és az mi Urunk, Jézus Krisztusnak erre választásának általa, ki mi reménységünk.


2. vers

írom ez levelet az Timóteusnak, ki az hitben énnekem igaz fiam. kívánom teneked az Istentől, az mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól, az mi Urunktól az Istennek kedvét, irgalmasságát és békességét.


3. vers

miképpen kérélek tégedet, hogy Efezusban maradnál, mikoron Macedóniába mennék, akképpen tégy, hogy meghirdessed nekiknek, hogy oly tudományt ne kövessenek, mely az hit ellen vagyon,


4. vers

és ne igyekezzenek hamis beszédekre és nemzetségekről való ágazatoknak tanulására, melyeknek soha végük nincsen, és vetekedéseket szereznek inkább, hogynem isteni épülést, mely az hit által vagyon.


5. vers

az parancsolatnak vége kediglen az szeretet, mely az tiszta szívből támad, és jó lelkiismeretből, és nem tettetős hitből.


6. vers

mely jószágokról, hogy mivel eltévelyedtenek nekik, hiábavaló beszédre hajlottanak.


7. vers

kik az törvényben doktorok akarnak lenni, maga nem értik, amelyeket szólnak, sem az minemű dolgokról bizonyosképpen beszéllenek.


8. vers

tudjuk kediglen, hogy jó legyen az törvény, ha ki törvény szerint él vele,


9. vers

és aki azt tudja, hogy az törvényt nem szerzették az igaznak, hanem az hamisaknak és az engedetleneknek, azoknak, kikben semmi isteni tisztelet nincsen, és az bűnösöknek, és kikben semmi szent élet nincsen, és az förtelmeseknek, és kik atyjukat és anyjukat ölik meg, és az gyilkosoknak


10. vers

és paráználkodóknak, és kik férfiak lévén férfiakkal szerkesznek, és azoknak, kik embereket oroznak, hazugoknak, hamis hitűeknek, és ha valami egyéb vagyon, ami az igaz tudománynak ellent tart,


11. vers

az boldog Istennek dicső evangéliuma szerint, melyet énrám bízának.


12. vers

és hálát adok annak, aki engemet hatalmassá tőn, az Krisztus Jézusnak, az mi Urunknak, mert hívnek ítéle engemet ez szolgálatra vetvén,


13. vers

ki először istenszidalmazó valék, és keresztényeknek háborgatója, és vakmerőképpen való gonosz, de irgalmasságot nyerék, hogy tudatlan tettem legyen hitetlenségnek általa.


14. vers

felette igen nagy bőséget mutatá kediglen az mi Urunk, Jézus Krisztusnak kedve az hittel és az szeretettel, mely az Krisztus Jézus által vagyon.


15. vers

bizony az beszéd, és méltó, melyet mindenképpen megfoglaljunk, hogy az Krisztus Jézus ez világra jött, hogy az bűnösöket üdvözítené, kik közül első én vagyok.


16. vers

de annak okáért nyerék irgalmasságot, hogy énbennem először megmutatná az Jézus Krisztus minden kegyelmességét, hogy nyilvánvaló példa legyek azoknak az örök életre, kik jövendőre hinnének őbenne.


17. vers

az örök országoknak királyának kediglen, ki halhatatlan, láthatatlan, az Istennek, ki ő maga bölcs, tisztesség és dicsőség adassék mindörökkön örökké! ámen.


18. vers

ez parancsolatot bízom terád, fiam, Timóteus, az jövendőmondások szerint, melyek ennek előtte terólad lőnek, hogy ezekben jó vitézséggel vitézkedjél,


19. vers

és hited legyen, és jó lelkiismereted, melyet nekik hátravetvén az hit mellől veszedelembe esének.


20. vers

kiknek számi közül vagyon Himeneusz és Alexander, kiket az sátánnak adék, hogy tanuljanak, hogy Isten ellen való szidalmas beszédet ne tegyenek.

Fejezetek:


Könyvek