Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az Filemonnak írt

1. fejezet


1. vers

én, Pál, Jézus Krisztusnak foglya, és Timóteus, az atyafiú, írjuk ez levelet az Filemonnak, ki minekünk szerelmes atyánkfia,


2. vers

és ez szolgálatban társunk, és az Appia asszonynak, ki minekünk szerelmes, és az Archippusznak, ki minekünk vitézlő társunk, és az te házadnál való keresztyéneknek gyülekezetének.


3. vers

kívánunk tinektek az Istentől, az mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól, kedvet és békességet.


4. vers

hálát adok az én Istenemnek mindenkoron, emlékezetet tévén terólad az én imádságimban,


5. vers

mikoron halljam az te szeretetedet és hitedet, mellyel vagy az Úr Jézushoz és minden szentekhez,


6. vers

hogy az te hitednek közönséges voltának ereje legyen, minden jónak megismeretében, mely tibennetek vagyon az Krisztus Jézushoz.


7. vers

mert sok örömünk és vigasztalásunk vagyon az te szeretetedből, atyámfia, hogy az szenteknek szívüket és jonhukat megnyugattad legyen.


8. vers

annak okáért, jóllehet, az Krisztusban nagy bizodalmam legyen, hogy parancsolhassak teneked az dologban, amire tartozol vala,


9. vers

demaga az szeretetért kérlek inkább én, Pál, ilyen vén ember lévén, mostan kediglen az Jézus Krisztusnak foglya is lévén.


10. vers

kérlek kediglen az én fiamért, melyet az én fogságomban nemzék, az Onezimuszért,


11. vers

ki ennek előtte teneked használatlan szolga volt, mostan kediglen mind énnekem és mind teneked igen hasznos,


12. vers

kit megküldék. te kediglen őtet, azaz az én szívemet és jonhomat fogadd hozzád,


13. vers

kit én meg akarok vala tartani énnálam, hogy te helyedbe szolgálna énnekem az evangéliumért való fogságimban,


14. vers

de semmit nem akarék tenni az te akaratod nélkül, hogy az jóra, olymint szükségből, ne kényszeríttetnél, hanem amit tennél, szabad akaratod szerint tennéd.


15. vers

mert netalán azért távozott volt el tőled egy ideiglen, hogy őtet úgy vennéd ismét hozzád, mint ki örökké tenálad maradna,


16. vers

nem úgy immáron, mint szolgát, hanem ki szolgának felette volna, azaz szerelmes atyafiút, jelesben énnekem, mennyivel inkább kediglen teneked, mind testben és mind Úristenben?


17. vers

annak okáért ha közösöddé tartasz engemet, fogadd hozzád őtet, mint engemet.


18. vers

hogyha valamiben megbántott tégedet, avagy valamivel tartozik, azt énrám tudjad.


19. vers

én, Pál, tulajdon kezemmel írám. én beccsel megfizetém, és meglakolok róla, hogy ne mondjam teneked, hogy te magaddal is annak felette tartozol énnekem.


20. vers

úgy, atyámfia. én teveled élek az Úristenben. nyugoszd meg az én szívemet és jonhomat az Úristenben.


21. vers

írám ezt teneked bízván az te engedelmességedben, tudván, hogy ennél nagyobbat is megtégy, mint mondom.


22. vers

egyetembe kediglen erre is kérlek, hogy szerezz szállást énnekem. mert reménylem, hogy az ti imádságotoknak segítségével ingyen fognak megadni engemet tinektek.


23. vers

köszönnek teneked ezek, Epafrász, kivel együtt vagyok fogva az Krisztus Jézusban.


24. vers

Márk, Arisztarchusz, Démász, Lukács, kikkel együtt munkálódom.


25. vers

az mi Urunk, Jézus Krisztusnak kedve legyen az ti lelketekkel! ámen.

Fejezetek:


Könyvek