1. fejezet
én, Pál és Szilvánusz és Timóteus írjuk ez levelet az Tesszalonikában való egyházbeli népnek az Atyaistenben és az Úr Jézus Krisztusban. kívánjuk tinektek az Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól az Istennek kedvét és békességét.
hálát adunk az Istennek mindenkoron mindentek felől emlékezetet tevén tirólatok a mi imádságinkban.
szüntelen megemlékezvén tirólatok az hitnek dolgáért és az szeretetnek munkájáért, és hogy megmaradtatok a mi Urunknak, az Jézus Krisztusnak reménységében az Istennek, a mi Atyánknak előtte.
tudjátok, atyámfiai, kiket az Isten szeret, az ti választásotokat,
mert az evangélium, melyet tiközöttetek prédikálánk, nemcsak beszéd szerint lőn, hanem annak felette csodatételnek általa és az Szentléleknek általa és sok bizonyságnak általa. miképpen tudjátok, mineműek voltunk tiértetek.
és ti követőink valátok minekünk és az Úristennek, mikoron bevőtök az Istennek beszédét nagy sok sanyarúságszenvedéssel és az Szentléleknek örömével,
annyira, hogy példájukra lőtök mindeneknek, kik Macedóniában és Achájában az hitre fordulának.
mert tiközületek zendüle ki az Úristennek beszéde, nemcsak Macedóniában és Achájában, hanem annak felette elhata az ti Istenben való hitetek minden helyen, hogy szükség ne legyen minekünk valamit szólnunk.
mert ő maguk beszélik tifelőletek, minemű bemenésünk lett legyen tihozzátok, és miképpen fordultatok legyen az Istenhez az bálványimádásokról, hogy szolgálnátok az élő és igaz Istennek,
és várnátok az ő Fiát, az Jézust az mennyországból, kit feltámaszta halottaiból, ki megment minket az jövendő haragtól.