Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az rómabelieknek írt

1. fejezet


Fejezetek:


1. vers

én, Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, hivatalos apostola, az Istennek evangéliumára magamnak kiválasztám,


2. vers

melyet ennek előtte ígért vala az ő prófétáinak általa az szent írásokban


3. vers

az ő fiának felőle, ki test szerint Dávidnak magából támadott vala,


4. vers

ki nyilván megjelenteték, hogy Istennek fia legyen, hatalmassággal az megszentelésnek lelke szerint, ebből, hogy feltámada halottaiból az Jézus Krisztus, az mi urunk,


5. vers

kinek általa vőm én ez Istennek kedvét és ez apostolságot, hogy minden pogány népek között legyenek, kik az ő nevébe való hitre hajoljanak,


6. vers

kiknek közüle vagytok ti is Jézus Krisztusnak hivatalosi.


7. vers

mindeneknek, kik Rómában vagytok, Istennek szerelmes népének és hivatalos szentinek, kívánok az Istentől, az mi Atyánktól, és az mi urunk Jézus Krisztustól isteni kedvet és békességet.


8. vers

először hálát adok az én Istenemnek, az Jézus Krisztusnak általa mind tifelőletek, hogy híre vagyon mind ez egész világon, hogy ti az hitre fordultatok.


9. vers

mert bizonyságom énnekem az Isten, kit az én lelkemmel tisztelek az ő fiának evangéliumában,


10. vers

hogy szüntelen teszek emlékezetet tifelőletek az én imádságimban, mindenkoron ezt kérvén, hogy tihozzátok mehessek, ha valamiképpen elvégezetre valamikoron az Istennek akaratából tihozzátok jó utam történjék.


11. vers

mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékban közössé tegyelek titeket, kivel megerősüljetek.


12. vers

azaz, hogy közönséges vigasztalást vegyek tiközöttetek az ti egymás között való hiteteknek általa, és egyetembe az én hitemnek általa.


13. vers

akarom, hogy tudásotokra legyen, atyámfiai, hogy gyakorta volt szándékom, hogy tihozzátok menjek, jóllehet, megtartóztattam legyen mind ez napiglan, ez végre, hogy valami hasznot tennék tiközöttetek is, miképpen az egyéb pogány népek között is.


14. vers

mind görögöknek és mind egyéb idegen népeknek, mind tudósoknak és mind tudatlanoknak tartozom,


15. vers

ekképpen az mennyire énnekem ajándékom vagyon, kész vagyok tinektek is, kik Rómában vagytok, prédikálni,


16. vers

mert nem szégyenlem én az Krisztusnak evangéliumát, mert az Istennek tehetsége az, mindennek üdvösségére, ki hiszi. először az zsidó népnek, azután az görög népnek,


17. vers

mert az Istennek igazsága az evangéliumnak általa nyilatkozik ki, hitből hitre. mert meg vagyon írván. az igaz kediglen hitből fog élni.


18. vers

mert kinyilatkozik az Istennek haragja az mennyországból, embereknek minden gonosz voltuknak és hamisságuknak ellene, kik az megismert igazságot hamis dologban tartják.


19. vers

annak okáért, hogy nyilván vagyon őnáluk az ismeret, melyet az Istentől vehet valaki. mert az Isten megnyilatkoztatja őnekik.


20. vers

mert valami dolgokat az emberek meg nem láthatnak az Istennek dolgaiban, azokat jól megláthatják, mikoron az ő sok műveinek általa megértheti minden azokat, és az ő öröktől fogva való hatalmasságát és istenségét. azért, hogy magukat meg ne menthessék.


21. vers

annak okáért, hogy mikoron megismerték legyen az Istent, nem akképpen tisztelék, mint Istent, és hálálatosak nem voltanak őneki, hanem megcsalattanak az ő gondolatuknak általa, az sötét befogta az ő tudatlan szívüket,


22. vers

mikor ő magukat bölcseknek hinnék lenni, esztelenek lőnek,


23. vers

és elváltoztaták az halhatatlan Istennek felséges voltát más képnek általa, nem csak halandó embernek kifaragott képére, hanem annak felette olyra, mely hasonlatos madaraknak, és barmoknak és mászó férgeknek képéhez.


24. vers

annak okáért az Isten is fertelmességbe engedé őket esni az ő szívüknek gondolatában, hogy önnönközöttük gyalázattal illessék az önnön testüket,


25. vers

kik elváltoztatták az ő igaz tiszteletét hamis tiszteletre, és tisztelék és imádák az teremtett állatokat az teremtő Istennek felette, kit dicsérni kell mindörökké. ámen.


26. vers

annak okáért gyalázatos kívánságba engedé az Isten őket esni. mert az ő asszony népi is elváltoztaták az természetnek folyását oly folyásra, mely természetnek ellene vagyon.


27. vers

és azonképpen az férfiak is az asszonyemberekkel való élésnek természet szerint való folyását elhagyván, ő maguknak éktelen kívánságukra felgerjedének, egyik az másiknak éktelen kívánságára, az férfiak az férfiaknak éktelen kívánságára, utálatos dolgot művelvén, és az ő tévelygésüknek jutalmát, az mint illék, ő magukra vivék.


28. vers

és miképpen jónak nem láttaték őnekik, hogy az Istent megismernek, azonképpen az Isten is oly észbe engedé őket esni, mely nem dicséretes. hogy oly dolgokat művelnének, melyet nem kell vala művelniük.


29. vers

kik betelének minden bűnnel, paráznasággal, csalárdsággal, telhetetlenséggel, gonoszsággal, kik teljesek irigységgel, gyilkossággal, háborgással, álnoksággal, kik gonosz erkölcsűek,


30. vers

árulók, rágalmazók, istengyűlölők, bosszúságtevők, kik magukat fenn viselik, dicsekedők, gonosz dolgoknak lelői, kik atyjuknak szavát nem fogadják,


31. vers

értelem nélkül valók, kik szerzett dolgoknak nem állanak, kik semmit nem hajtanak azokhoz, kiket természet szerint szeretni kell vala, kik békességre nem hajolnak, irgalmasság nélkül valók.


32. vers

kik mikoron az Istennek igazságát tudták legyen, hogy méltók legyenek halálra azok, kik ilyen dolgokat tesznek, nem csak az olyan dolgokat teszik, hanem annak felette egyaránt dicsérik azokkal, az kik teszik.

Fejezetek:


Könyvek