Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az rómabelieknek írt
14. fejezet
1. vers
hozzátok vegyétek kediglen azt, ki még nem erős az hitben, nem ez végre, hogy vetekedésekkel ítéleteket tegyetek.
2. vers
bizony az, hogy némely azt hiszi, hogy mindent jó megenni. némely kediglen, ki nem erős az hitben, kertbeli veteményekkel él.
3. vers
az ki minden eledellel él, meg ne utálja azt, az ki nem él. és az ki nem él, ne ítélje azt, az ki él. mert az Isten azt őhozzá vette.
4. vers
ki vagy te, ki ítéletet tész másnak szolgája felől? az ő tulajdon urának áll, avagy ha elesik is, annak esik el, sőt erősen helyére állattatik. mert tehetsége vagyon az Istennek erre, hogy őtet helyén állassa.
5. vers
bizony az, hogy Istennek ilyen ítéleti vagyon, hogy egy napot az más naphoz vet, amannak kediglen egy ítélete vagyon minden napról. minden az ő tulajdon értelmében teljes hittel legyen.
6. vers
az ki az nappal gondol, az Úristenért gondol vele. és az ki nem gondol az nappal, az Úristenért nem gondol vele. az ki minden eledellel él, az Istennek tisztességére él, mert hálát ad az Istennek, és az ki nem él, az Úristen tisztességére nem él, és hálát ad az Istennek.
7. vers
mert miközülünk senki ő magának nem él, és senki ő magának nem hal meg.
8. vers
mert akár élünk, az Istennek élünk, akár meghalunk, az Istennek halunk meg. annak okáért akár éljünk és akár meghaljunk, az Úristené vagyunk.
9. vers
mert az Krisztus mind az halált ezért szenvedé, és mind ezért támada fel, és mind ezért tére ismét életre, hogy mind holtakon és mind élőkön uralkodjék.
10. vers
te kediglen mire ítéled az te atyádfiát? avagy te is mire utálod meg az te atyádfiát? mert mindnyájan az Krisztus ítélőszékének eleibe fogunk állattatni.
11. vers
mert meg vagyon írva: élek én, az Úristen mondja, énnekem minden térd meghajtja magát, és minden nyelv vallást teszen az Istennek jövendőre.
12. vers
annak okáért mindegyikünk ő magáról számot fog adni az Istennek.
13. vers
annak okáért ennek utána egyikünk az másikunkat ne ítélje, hanem inkább azt ítéljétek, hogy valamit ne vessetek, kibe az atyafiú megütközzék avagy megbotránkozzék.
14. vers
tudom és nyilván hiszem az Úr Jézusnak általa, hogy semmi eledel nem közönséges ő magában, hanem annak, az ki valamit közönségesnek állít lenni, annak közönséges.
15. vers
de ha eledelért az te atyádfia megszomorodik, nem szeretet szerint jársz immáron. ne veszítsd el az te eledeleddel azt, az kiért az Krisztus megholt.
16. vers
annak okáért úgy éljetek avval, az mi jó ő magában tinektek, hogy gonoszt ne mondjanak tifelőletek.
17. vers
mert az Istennek országa nem étel és nem ital, hanem igazság és békesség, és Szentlélekben való öröm.
18. vers
mert az ki ezeknek általa szolgál az Krisztusnak, kellemetes az Istennek, és az emberek között is dicséretes.
19. vers
annak okáért azt kövessük, az mi az békességhez való dolog, és az mi dolgokból egymást építhetjük.
20. vers
el ne rontsad az Istennek művét eledelért. minden állat tiszta, de nem az embernek, az ki másnak megbotránkozásával eszik.
21. vers
jó húst nem enni, és bort nem inni, sem valami egyebet, az mi által az te atyádfia megütközik avagy megbotránkozik, avagy az hitben erőtlen voltát megjelenti.
22. vers
vagyon-e teneked hited? te magadban tartsad az Isten előtt. boldog, az ki ő magát meg nem feddi abban, az mit jóvá hagy.
23. vers
de az ki megfeddi ő magát, ha mindazáltal is evendik, elkárhozott, mert nem eszik hitből. valami kediglen hitből nincsen, bűn az.
Könyvek
