Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az rómabelieknek írt
9. fejezet
1. vers
az Krisztus bizonyságom, hogy igazat mondok, hamisat nem mondok, tanúbizonyságot tévén énnekem egyetembe az én lelkiismeretem is, az Szentléleknek általa,
2. vers
hogy szívemnek szüntelen való gyötrelme vagyon.
3. vers
mert azt kívánnám az Krisztustól, hogy én magamat vetné el őtőle az én atyámfiáért, test szerint való rokonságimért,
4. vers
kik Izraelnek nemzetségiből támadtanak, ezeket fogadá az Isten fiúvá, ezeké az igaz dicsekedés, ezeknek tevé az Isten az testamentumot, ezekre szerzé az törvényt, ezeknél vagyon az igaz isteni szolgálat, ezek tevé az Isten az ígéreteket,
5. vers
ezeknek atyjuk azok is, kiktől az Krisztus támadott test szerint, mely Istent dicsérni kell mindenekben mindörökké. ámen.
6. vers
nem mondom kediglen ezeket azért, hogy kiment legyen eszemből az Istennek beszéde. mert nem mind Izraelnek népi azok, kik Izraeltől támadtanak,
7. vers
sem mind Ábrahámnak fiai evvel, hogy őneki magzati,
8. vers
hanem az Izsáknak általa fog neveztetni teneked az magzat, azaz nem azok az Istennek fiai, kik test szerint való fiak, hanem azok számláltatnak az magzatoknak közébe, kik az ígéretnek fiai.
9. vers
az ígéretnek beszéde kediglen ez: ez időben eljövök, és fia leszen az Sárának.
10. vers
nemcsak ez kediglen, hanem az Rebeka is fiakat fogadott vala egytől, az mi atyánktól, az Izsáktól.
11. vers
mert mikoron még az gyermekek ez világra nem születtenek volna, és mikoron sem valami jót, sem valami gonoszt nem tettenek volna, hogy az Istennek elvégezett akarata
12. vers
választás szerint maradna meg, nem az jó cselekedetekből, hanem abból, az ki elhív, ez szó adaték őneki. az nagyobb szolgál jövendőre az kisebbnek.
13. vers
miképpen meg vagyon írván. az Jákobot szeretém, az Ézsaut kediglen gyűlölém.
14. vers
mit mondjunk annak okáért? vagyon-e hamisság az Istennél? ne legyen ez.
15. vers
mert Mózesnek ezt mondja. irgalmazok jövendőre avval, valakin szívem megesik, és könyörülök azon, valakin könyörületességre indulok.
16. vers
annak okáért nem attól vagyon ez, az ki akarja és követi, hanem az Istentől, ki irgalmas.
17. vers
mert az írás fáraónak ezt mondja: ezért támasztálat fel tégedet, hogy megmutassam az én hatalmas voltomat terajtad, és hogy mind ez egész földön híre legyen az én nevemnek.
18. vers
annak okáért az kinek akar, irgalmaz, az kit akar, megkeményít.
19. vers
azért ezt mondhatod énnekem: tehát mire panaszkodik mégis? mert az ő akaratának ki állott ellene?
20. vers
sőt, inkább ó, ember, ki vagy te, ki ellene felelsz az Istennek? mondja-e az alkotmány annak, az ki őtet alkotta, ezt? mire alkottál engemet ígyen?
21. vers
avagy nincsen-e hatalma az mesternek, ki sárból csinál edényt, hogy ugyanazon csinált sárnak részéből egy edényt úgy alkosson, hogy vele tisztelkedjenek, mást kediglen, hogy vele ne tisztelkedjenek?
22. vers
hogyha az Isten, meg akarván mutatni az ő haragját, és kijelenteni az ő hatalmasságát az ő hosszú ideiglen való tűrésével, eltűré az haragnak edényit, kik veszedelemre valók valának,
23. vers
és hogy kijelentené az ő dicsőségének gazdagságát az irgalmasságnak edényéhez, melyeket az dicsőségre elein szerzett vala.
24. vers
kiket el is híva, tudniillik minket, nemcsak az zsidó népek közül, hanem annak felette az pogány népek közül is.
25. vers
miképpen az Ozeás írásában is ezt mondja: én népemnek hívom jövendőre az népet, mely nem én népem vala, és szerelmesnek hívom azt, mely szerelmes nem vala.
26. vers
és leszen ez, hogy az helyen hívattassanak az élő Istennek fiainak, holott ez mondatott vala őnekik: nem én népim vagytok ti.
27. vers
Izajás kediglen ezt kiáltá az Izrael népe felől: ha az Izraelnek fiainak száma annyi volna is, mint az tengernek fövenye, az maradéki üdvözülnek jövendőre.
28. vers
mert az Úristen az ő beszédét megtökélli, és megrövidíti az megigazításban. mert az Isten megrövidített beszédet szerez az földön.
29. vers
és miképpen Izajás először megmondotta ezt: ha az seregeknek Istene magzatot nem hagyott volna minekünk, úgyan lett volna dolgunk, mint az szodomabelieknek, és az gomorrabeliekhez hasonlatosak lettünk volna.
30. vers
annak okáért mit mondjunk? hogy az pogány népek, kik nem követik azt, honnan az megigazulás vagyon, megkapcsolák az megigazulást, az megigazulást kediglen, mely hitből vagyon.
31. vers
viszontag az Izrael népe, ki az megigazulásnak törvényét követi vala, az megigazulásnak törvényére nem juta.
32. vers
mi okért? mert nem az hitből akarnak vala megigazulni, hanem olymint az törvényben való jó cselekedetekből. mert megbotránkozának az megbotránkozásnak kövébe,
33. vers
miképpen meg vagyon írván. íme, letészem az Sionnak hegyén az botránkozásnak kövét és az megbotlásnak kőszikláját, és minden, valaki őbenne hiszen, meg nem szégyenül.
Könyvek
