Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az rómabelieknek írt

capitolul 9


Capitole:


versetul 1

az Krisztus bizonyságom, hogy igazat mondok, hamisat nem mondok, tanúbizonyságot tévén énnekem egyetembe az én lelkiismeretem is, az Szentléleknek általa,


versetul 2

hogy szívemnek szüntelen való gyötrelme vagyon.


versetul 3

mert azt kívánnám az Krisztustól, hogy én magamat vetné el őtőle az én atyámfiáért, test szerint való rokonságimért,


versetul 4

kik Izraelnek nemzetségiből támadtanak, ezeket fogadá az Isten fiúvá, ezeké az igaz dicsekedés, ezeknek tevé az Isten az testamentumot, ezekre szerzé az törvényt, ezeknél vagyon az igaz isteni szolgálat, ezek tevé az Isten az ígéreteket,


versetul 5

ezeknek atyjuk azok is, kiktől az Krisztus támadott test szerint, mely Istent dicsérni kell mindenekben mindörökké. ámen.


versetul 6

nem mondom kediglen ezeket azért, hogy kiment legyen eszemből az Istennek beszéde. mert nem mind Izraelnek népi azok, kik Izraeltől támadtanak,


versetul 7

sem mind Ábrahámnak fiai evvel, hogy őneki magzati,


versetul 8

hanem az Izsáknak általa fog neveztetni teneked az magzat, azaz nem azok az Istennek fiai, kik test szerint való fiak, hanem azok számláltatnak az magzatoknak közébe, kik az ígéretnek fiai.


versetul 9

az ígéretnek beszéde kediglen ez: ez időben eljövök, és fia leszen az Sárának.


versetul 10

nemcsak ez kediglen, hanem az Rebeka is fiakat fogadott vala egytől, az mi atyánktól, az Izsáktól.


versetul 11

mert mikoron még az gyermekek ez világra nem születtenek volna, és mikoron sem valami jót, sem valami gonoszt nem tettenek volna, hogy az Istennek elvégezett akarata


versetul 12

választás szerint maradna meg, nem az jó cselekedetekből, hanem abból, az ki elhív, ez szó adaték őneki. az nagyobb szolgál jövendőre az kisebbnek.


versetul 13

miképpen meg vagyon írván. az Jákobot szeretém, az Ézsaut kediglen gyűlölém.


versetul 14

mit mondjunk annak okáért? vagyon-e hamisság az Istennél? ne legyen ez.


versetul 15

mert Mózesnek ezt mondja. irgalmazok jövendőre avval, valakin szívem megesik, és könyörülök azon, valakin könyörületességre indulok.


versetul 16

annak okáért nem attól vagyon ez, az ki akarja és követi, hanem az Istentől, ki irgalmas.


versetul 17

mert az írás fáraónak ezt mondja: ezért támasztálat fel tégedet, hogy megmutassam az én hatalmas voltomat terajtad, és hogy mind ez egész földön híre legyen az én nevemnek.


versetul 18

annak okáért az kinek akar, irgalmaz, az kit akar, megkeményít.


versetul 19

azért ezt mondhatod énnekem: tehát mire panaszkodik mégis? mert az ő akaratának ki állott ellene?


versetul 20

sőt, inkább ó, ember, ki vagy te, ki ellene felelsz az Istennek? mondja-e az alkotmány annak, az ki őtet alkotta, ezt? mire alkottál engemet ígyen?


versetul 21

avagy nincsen-e hatalma az mesternek, ki sárból csinál edényt, hogy ugyanazon csinált sárnak részéből egy edényt úgy alkosson, hogy vele tisztelkedjenek, mást kediglen, hogy vele ne tisztelkedjenek?


versetul 22

hogyha az Isten, meg akarván mutatni az ő haragját, és kijelenteni az ő hatalmasságát az ő hosszú ideiglen való tűrésével, eltűré az haragnak edényit, kik veszedelemre valók valának,


versetul 23

és hogy kijelentené az ő dicsőségének gazdagságát az irgalmasságnak edényéhez, melyeket az dicsőségre elein szerzett vala.


versetul 24

kiket el is híva, tudniillik minket, nemcsak az zsidó népek közül, hanem annak felette az pogány népek közül is.


versetul 25

miképpen az Ozeás írásában is ezt mondja: én népemnek hívom jövendőre az népet, mely nem én népem vala, és szerelmesnek hívom azt, mely szerelmes nem vala.


versetul 26

és leszen ez, hogy az helyen hívattassanak az élő Istennek fiainak, holott ez mondatott vala őnekik: nem én népim vagytok ti.


versetul 27

Izajás kediglen ezt kiáltá az Izrael népe felől: ha az Izraelnek fiainak száma annyi volna is, mint az tengernek fövenye, az maradéki üdvözülnek jövendőre.


versetul 28

mert az Úristen az ő beszédét megtökélli, és megrövidíti az megigazításban. mert az Isten megrövidített beszédet szerez az földön.


versetul 29

és miképpen Izajás először megmondotta ezt: ha az seregeknek Istene magzatot nem hagyott volna minekünk, úgyan lett volna dolgunk, mint az szodomabelieknek, és az gomorrabeliekhez hasonlatosak lettünk volna.


versetul 30

annak okáért mit mondjunk? hogy az pogány népek, kik nem követik azt, honnan az megigazulás vagyon, megkapcsolák az megigazulást, az megigazulást kediglen, mely hitből vagyon.


versetul 31

viszontag az Izrael népe, ki az megigazulásnak törvényét követi vala, az megigazulásnak törvényére nem juta.


versetul 32

mi okért? mert nem az hitből akarnak vala megigazulni, hanem olymint az törvényben való jó cselekedetekből. mert megbotránkozának az megbotránkozásnak kövébe,


versetul 33

miképpen meg vagyon írván. íme, letészem az Sionnak hegyén az botránkozásnak kövét és az megbotlásnak kőszikláját, és minden, valaki őbenne hiszen, meg nem szégyenül.

Capitole:


Cărți