Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az kolosszebelieknek írt

capitolul 1


Capitole:

1 2 3 4


versetul 1

én Pál, ki az Istennek akaratának általa az Jézus Krisztusnak apostola vagyok, és egyetembe az Timóteus atyafiú. írjuk ez levelet azoknak,


versetul 2

kik Kolosszéban vannak, és kik az Krisztusban szentek, hű atyafiak. kívánjuk tinektek az Istentől, a mi atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól az Istennek kedvét és békességét.


versetul 3

hálát adunk az Istennek és a mi urunknak, az Jézus Krisztusnak atyjának mindenkoron tifelőletek, mikoron imádságot teszünk,


versetul 4

mert meghalljuk az ti Krisztus Jézusban való hiteteket és minden szentekhez való szerelmeteket,


versetul 5

melyet tesztek az reménységért, mely meg vagyon szerezvén tinektek az mennyországban, melyről az evangéliumnak igaz beszédének általa először hallottatok vala,


versetul 6

mely evangélium tiközétekbe is eljuta, miképpen mindez egész világon is gyümölcsöt teszen, miképpen tibennetek is az naptól fogva, mely napon meghallátok, és megértétek az Istennek kedvét az igazságnak általa.


versetul 7

miképpen meg is tanulátok az Epafrásztól, ki minekünk szerelmes szolgatársunk, ki tiértetek az Krisztusnak hűséges szolgálatot teszen,


versetul 8

ki meg is beszélé minekünk az ti lélekben való szerelmeteket.


versetul 9

annak okáért mi is, mely naptól fogva hallók, meg nem szűnénk imádni tiértetek, és kérni az Istentől, hogy beteljesedjetek az ő akaratának ismeretével, minden tudománnyal és lelki bölcsességgel,


versetul 10

hogy úgy járjatok, mint méltó az Úristenhez, hogy mindenestől fogva kellemetesek legyetek gyümölcsöt tévén minden jó cselekedetben és növekedvén az Istennek ismeretében,


versetul 11

minden erővel megerősödvén, az ő dicsőségének hatalmassága szerint minden törésre, és örömmel való békességes szenvedésre,


versetul 12

hálát adván az Atya Istennek, ki azt tevé, hogy elegek lennénk az szenteknek örökségüknek részes voltára az világosságban, ki kivőn minket az sötétségeknek hatalmából, és az ő szerelmes fiának országába hoza,


versetul 14

ki által vagyon váltságunk az ő vére hullásának általa, és bűneinknek bocsánata,


versetul 15

mely fiú az láthatatlan Istennek ábrázatja, minden teremtett állatnak közötte első szülött,


versetul 16

mivelhogy őáltala teremtetének mindenek, melyek az mennyekben vannak és melyek az földön, mind, melyeket láthatnak, és mind, melyeket nem láthatnak, akár székes angyalok legyenek, és akár uraságban valók, akár fejedelemségben valók, akár hatalmasságban valók.


versetul 17

mindenek őáltala és őbenne teremtettenek, és ő minden állatoknak előtte állatja szerint vagyon, és mindenek őáltala vannak állandó állapotban,


versetul 18

és feje az egyházbeli népnek testének, ki minden állatoknak kezdete, elsőszülött az halottaknak feltámadásában, hogy ő legyen mindenekben első.


versetul 19

mert őbenne lőn kellemetes az Atya Istennek mind ez egész állatoknak teljes voltát élni,


versetul 20

és őáltala önmagának mindeneket megengesztelni békességre hozván ugyanazon által mind, kik az földön vannak, és mind, kik az mennyekben, és az ő vérének általa, melyet kionta az keresztfán való kínszenvedésében.


versetul 21

ti is, kik régenten elidegenültetek vala az Istentől, és akaratotok szerint ellenségei valátok az gonosz cselekedetekben,


versetul 22

mostan megengesztele az ő testében, melyet halálra ada, hogy szentté tenne titeket, és olyanokká, kiket senki meg ne feddhessen, és őelőtte bűntelenekké.


versetul 23

ha az hitben megmaradtok megfundáltatván és álhatatosan, és ki nem indultok az evangéliumnak reménységéből, amelyet hallottatok, mely prédikáltatott minden teremtett állatnak közötte, mely az ég alatt vagyon, mely evangéliumnak prédikálásában én Pál szolga vagyok.


versetul 24

mostán örülök az tiértetek való sanyarúságomon, és betöltöm az én testemben az Krisztus sanyarúságának maradékait az ő testéért, mely az egyházbeli nép,


versetul 25

melynek én Pál szolgája lők, mint az Isten elvégezte vala ez dolgosságot, és énnekem adá, hogy betöltsem tiközöttetek prédikálván az Istennek igéjét, az Isteni titkot,


versetul 26

mely el vala rejtetvén öröktől fogva, és minden nemzetségektől fogva. mostan kediglen megnyilatkoztatja az Isten az ő szentjeinek,


versetul 27

akiknek akarta megjelenteni, mely igen nagyok legyenek az Isteni titoknak dicsőségei és gazdagságai az pogányoknak közötte, az Krisztus tibennetek az reménységnek dicsősége,


versetul 28

mely Krisztust mi prédikáljunk intvén minden embert és tanítván minden embert minden bölcsességben, hogy minden embert fogyatkozás nélkül valóvá tegyünk az Krisztus Jézusban,


versetul 29

mely dologra erőlködöm is késálkodván ugyanazon Istennek ereje szerint, mely énbennem magát jelenti az ő hatalmas voltának általa.

Capitole:


Cărți