Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az rómabelieknek írt

capitolul 4


Capitole:


versetul 1

mit fogunk annak okáért mondani, hogy lelt legyen Ábrahám, az mi atyánk test szerint?


versetul 2

mert ha Ábrahám az jó művelkedetekből igazult, vagyon dicsekedése, de nem Isten előtt.


versetul 3

mert mit mond az írás? hőn kediglen Ábrahám az Istennek, és megigazulásért véteték őtőle.


versetul 4

az ki kediglen jó művelkedetben foglalja magát, annak az jutalmat nem adják úgy, mintha kedves dolgot művelkedett volna, hanem melyre tartozott volna.


versetul 5

az ki kediglen jó művelkedetben nem foglalja magát, hanem hiszen abban, az ki megigazítja az bűnöst, az ő hite megigazulásért vétetik.


versetul 6

miképpen Dávid is megmondja az embernek boldogságát, kit az Isten jó művelkedet nélkül megigazult emberért veszen.


versetul 7

boldogok, az kiknek megbocsáttattanak az ő vétkei, és kiknek elfedeztettenek az ő bűnei.


versetul 8

boldog ember, kit bűnös emberért nem veszen az Úristen.


versetul 9

annak okáért ez megboldogulás csak az körülmetélés nélkül való népekre juta-e? avagy az körülmetélésben való népekre is? mert azt mondjuk, hogy az Ábrahámnak az hit megigazulásért vétetett legyen.


versetul 10

annak okáért miképpen vétetett? akkoron vétetett-e, mikoron körülmetélésben volna, avagy mikoron körülmetélkedés nélkül volna? nem akkoron, mikoron körülmetélésben volna, hanem körülmetélés nélkül.


versetul 11

és felvevé az körülmetélésnek jelét, mely az hitnek általa való megigazulásnak jele vala, mely hite vala, mikoron az körülmetélkedés nélkül volna, hogy atyjuk lenne mindeneknek, kik körülmetélés nélkül lévén az hitet vallják, hogy azoknak is az hit megigazulásért vétetnék,


versetul 12

és atyjuk lenne az körülmetélkedő népeknek is, kik nem csak az körülmetélkedő népektől nemzettetének, hanem annak felette az hitnek nyomdokiban járnának, mely hit vala az mi atyánkban, Ábrahámban, akkoron is, mikor körül nem metélkedett volna.


versetul 13

mert nem az ó törvénynek általa történék az ígéret az Ábrahámnak avagy az ő magzatának, hogy ő jövendőre ez világnak örököse lenne, hanem az hitben való megigazulásnak általa.


versetul 14

mert ha csak azok az örökösök, kik az törvényhez való népek, hiábavalóvá lett az hit, és az ígéretnek ereje nincsen.


versetul 15

mert az ó törvény haragot művelkedik. mert az holott törvény nincsen, ott törvényszegés sincsen.


versetul 16

annak okáért az hitből adatik az örökség, mint ingyen, hogy erős legyen az ígéret minden magzatnak, nem csak annak, ki az ó törvényből vagyon, hanem annak is, mely az Ábrahámnak hitéből vagyon, ki mindenikünknek atyja.


versetul 17

miképpen meg vagyon írván. sok népnek tőm, hogy te atyja légy, annak példájára, az kinek hitt vala, ki élővé teszi az holtakat, és előhíja azokat, az melyek nem vannak, mintha volnának.


versetul 18

mely Ábrahám reménység nélkül reménység alatt hívé ezt, hogy ő jövendőre sok népeknek lenne atyja az isteni ígéret szerint, melyben ilyen mondás lőn őneki. ekképpen leszen az te maradékod.


versetul 19

és erőtlen nem lévén az ő hitében, nem gondolá az önnön testét, mely immáron elholt vala, mikoron közel száz esztendős volna, sem az Sárának elholt méhét,


versetul 20

de az Istennek ígéretében kétséges nem vala hitetlenségnek miatta. hanem az hitnek általa erős lévén, az Istennek tisztességét megadá,


versetul 21

teljes bizodalmat vevén, hogy az ki őneki az ígéretet tette vala, ugyanazonnak hatalmassága is volna fogadását beteljesíteni.


versetul 22

annak okáért is megigazulásért véteték őtőle.


versetul 23

írva nincsen kediglen, hogy csak őérte vétetett legyen ez megigazulásért,


versetul 24

hanem miértünk is, kiknek megigazulásért vétetik jövendőre az hit, mellyel hiszünk abban, ki feltámasztá halottaiból az Jézust, az mi urunkat.


versetul 25

ki halálra adattatott vala az mi bűnünkért, és feltámasztaték az mi megigazulásunkért.

Capitole:


Cărți