Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az rómabelieknek írt
4. fejezet
1. vers
mit fogunk annak okáért mondani, hogy lelt legyen Ábrahám, az mi atyánk test szerint?
2. vers
mert ha Ábrahám az jó művelkedetekből igazult, vagyon dicsekedése, de nem Isten előtt.
3. vers
mert mit mond az írás? hőn kediglen Ábrahám az Istennek, és megigazulásért véteték őtőle.
4. vers
az ki kediglen jó művelkedetben foglalja magát, annak az jutalmat nem adják úgy, mintha kedves dolgot művelkedett volna, hanem melyre tartozott volna.
5. vers
az ki kediglen jó művelkedetben nem foglalja magát, hanem hiszen abban, az ki megigazítja az bűnöst, az ő hite megigazulásért vétetik.
6. vers
miképpen Dávid is megmondja az embernek boldogságát, kit az Isten jó művelkedet nélkül megigazult emberért veszen.
7. vers
boldogok, az kiknek megbocsáttattanak az ő vétkei, és kiknek elfedeztettenek az ő bűnei.
8. vers
boldog ember, kit bűnös emberért nem veszen az Úristen.
9. vers
annak okáért ez megboldogulás csak az körülmetélés nélkül való népekre juta-e? avagy az körülmetélésben való népekre is? mert azt mondjuk, hogy az Ábrahámnak az hit megigazulásért vétetett legyen.
10. vers
annak okáért miképpen vétetett? akkoron vétetett-e, mikoron körülmetélésben volna, avagy mikoron körülmetélkedés nélkül volna? nem akkoron, mikoron körülmetélésben volna, hanem körülmetélés nélkül.
11. vers
és felvevé az körülmetélésnek jelét, mely az hitnek általa való megigazulásnak jele vala, mely hite vala, mikoron az körülmetélkedés nélkül volna, hogy atyjuk lenne mindeneknek, kik körülmetélés nélkül lévén az hitet vallják, hogy azoknak is az hit megigazulásért vétetnék,
12. vers
és atyjuk lenne az körülmetélkedő népeknek is, kik nem csak az körülmetélkedő népektől nemzettetének, hanem annak felette az hitnek nyomdokiban járnának, mely hit vala az mi atyánkban, Ábrahámban, akkoron is, mikor körül nem metélkedett volna.
13. vers
mert nem az ó törvénynek általa történék az ígéret az Ábrahámnak avagy az ő magzatának, hogy ő jövendőre ez világnak örököse lenne, hanem az hitben való megigazulásnak általa.
14. vers
mert ha csak azok az örökösök, kik az törvényhez való népek, hiábavalóvá lett az hit, és az ígéretnek ereje nincsen.
15. vers
mert az ó törvény haragot művelkedik. mert az holott törvény nincsen, ott törvényszegés sincsen.
16. vers
annak okáért az hitből adatik az örökség, mint ingyen, hogy erős legyen az ígéret minden magzatnak, nem csak annak, ki az ó törvényből vagyon, hanem annak is, mely az Ábrahámnak hitéből vagyon, ki mindenikünknek atyja.
17. vers
miképpen meg vagyon írván. sok népnek tőm, hogy te atyja légy, annak példájára, az kinek hitt vala, ki élővé teszi az holtakat, és előhíja azokat, az melyek nem vannak, mintha volnának.
18. vers
mely Ábrahám reménység nélkül reménység alatt hívé ezt, hogy ő jövendőre sok népeknek lenne atyja az isteni ígéret szerint, melyben ilyen mondás lőn őneki. ekképpen leszen az te maradékod.
19. vers
és erőtlen nem lévén az ő hitében, nem gondolá az önnön testét, mely immáron elholt vala, mikoron közel száz esztendős volna, sem az Sárának elholt méhét,
20. vers
de az Istennek ígéretében kétséges nem vala hitetlenségnek miatta. hanem az hitnek általa erős lévén, az Istennek tisztességét megadá,
21. vers
teljes bizodalmat vevén, hogy az ki őneki az ígéretet tette vala, ugyanazonnak hatalmassága is volna fogadását beteljesíteni.
22. vers
annak okáért is megigazulásért véteték őtőle.
23. vers
írva nincsen kediglen, hogy csak őérte vétetett legyen ez megigazulásért,
24. vers
hanem miértünk is, kiknek megigazulásért vétetik jövendőre az hit, mellyel hiszünk abban, ki feltámasztá halottaiból az Jézust, az mi urunkat.
25. vers
ki halálra adattatott vala az mi bűnünkért, és feltámasztaték az mi megigazulásunkért.
Könyvek
