Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az efezusbelieknek írt
1. fejezet
1. vers
én Pál, ki az Istennek akaratának általa az Jézus Krisztusnak apostola vagyok, írom ez levelet az Efezusban való szenteknek, és kik hívek az Krisztus Jézusban.
2. vers
kívánok tinektek az Istentől, az mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól isteni kedvet és békességet.
3. vers
áldott az Isten az mi Urunknak, az Jézus Krisztusnak atyja, ki megálda minket az Krisztusban minden lelki áldással az mennyekben.
4. vers
miképpen elválaszta minket őbenne, annak előtte, minek előtte ez világnak fundamentumai felvettetnének, hogy szentek lennénk őelőtte az szeretetnek általa,
5. vers
és olyak, kikben senki semmit meg ne feddhessen, ki elöl elválaszta minket, hogy fiaivá fogadna az Jézus Krisztusnak általa önmagában az ő akaratának jó kedve szerint,
6. vers
hogy az mihozzánk való kedvének felséges volta dicsértessék, mellyel szerelmetesekké tőn minket az ő szerelmes fiának általa.
7. vers
ki által vagyon az mi váltságunk és az ő vérének általa bűneinknek bocsánata az ő mihozzánk való kedvének gazdagsága szerint,
8. vers
melyből bőséggel részt tőn minekünk minden tudományban és bölcsességben,
9. vers
megjelentvén minekünk az ő akaratjának titok voltát az ő jó kedve szerint, melyet elvégezett vala önmagában,
10. vers
míglen beteljesednének az idők, amelyeket erre szerzett vala, hogy summa szerint mindeneket megépítene az Krisztusnak általa, mind, kik az mennyekben vannak, és mind, kik az földön,
11. vers
ugyanazon által, ki által az Istennel örökségben részessé tétetünk, és elöl elválasztatánk az Istennek elvégezett akarata szerint, kinek ereiből mindenek lesznek az ő akaratának dekrétuma szerint,
12. vers
hogy mi az ő felséges voltának tisztességére legyünk. kik egyebeknek előtte reménységünket az Krisztusban veténk,
13. vers
kiben mi is reménységünket vettük az igazságnak beszédét meghallván, az evangéliumot, kiben tinektek üdvösségetek vagyon, melyben meg is jegyzének titeket az megígért szent Szentlélekkel,
14. vers
minek utána az hitre fordulátok, mely Szentlélek, az mi örökségünknek jele az megnyert öröknek váltságára, az ő felséges voltának dicséretére.
15. vers
annak okáért én is, mikoron hallottam volna az ti Krisztusban való hiteteket és minden szentekhez való szerelmeteket,
16. vers
nem szűnöm meg hálát adni tiértetek imádságaimban emlékezetet tévén tirólatok, hogy az mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene az dicsőségnek atyja,
17. vers
adjon tinektek Szentlelket, kinek általa az hitet nagyobban megérthessétek és meg megesmérhessétek, és az ő ismeretére juthassatok,
18. vers
és hogy az ti lelki szemeiteknek világosság adattassék, hogy tudjátok, mely nagy legyen az reménység, amelyre ő hívott, és az ő örökséginek mely gazdag dicsősége vagyon az szentekben,
19. vers
és az ő mihozzánk való hatalmasságának mely igen nagy volta legyen, kik hiszünk őbenne, az ő erős voltának ereje szerint, mely magát kijelenti,
20. vers
mely erőt az Krisztusban is kijelenté akkoron, mikoron feltámasztá őtet halottaiból, és jobb felől ülteté őmellé az mennyekben,
21. vers
minden fejedelemségnek és hatalmasságnak és erősségnek és uraságnak és minden névnek felette, akármi névvel neveztessék, nemcsak ez világon, hanem annak felette az jövendő világon is.
22. vers
és mindeneket lábai alá vete őneki, és őtet adá, hogy feje legyen az egy házbeli népnek mindeneknek felette,
23. vers
mely őneki teste és annak beteljesítője, ki mindeneket mindenekben betelít.
Könyvek
