Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az efezusbelieknek írt
2. fejezet
1. vers
ti is, mikoron megholtatok volna az vétkeknek és az bűnöknek miatta,
2. vers
melyekben némikoron járátok ez világnak örök ideje szerint és ez világnak fejedelme szerint, kinek birtoka az égen vagyon és az lelki induláson, ki mostan az szófogadatlan fiakon mutatta erejét,
3. vers
kiknek közötte forgunk vala mi is mindnyájan az mi testünknek gonosz kívánságaiban, azt tévén, az melyek az mi testünknek és kedvünknek kellenek vala, és természet szerint haragnak valánk fiai, mint egyebek.
4. vers
de az Isten, ki gazdag az irgalmasságban, az ő nagy szerelméért, amellyel minket szerete,
5. vers
még akkoron is, mikoron meghaltunk volna az bűnöknek általa, egyetembe megeleveníte minket az Krisztussal egyetembe, az Istennek kedvének általa menekedétek meg,
6. vers
és ővele egyetembe az mennyeiek között ülteté az Krisztus Jézusban,
7. vers
hogy megmutatná az jövendő világon az ő szerelmének felette igen nagy bő voltát az ő mihozzánk való jó voltával az Krisztus Jézusnak általa.
8. vers
mert az Istennek kedvéből menekedétek meg az hitnek általa, és ez nem timagatokból vagyon. Istennek ajándéka az,
9. vers
nem jó művelkedeteknek általa, hogy valaki ne dicsekedjék.
10. vers
mert ő teremtett állatai vagyunk, teremtetvén az Krisztus Jézusban, jó művelkedetekre, melyeket elöl megszerze az Isten, hogy azokban járnánk.
11. vers
annak okáért emlékezzetek meg őróla, hogy ti némi ítéletkoron az testben pogányok lévén körülmetélés nélkül való népeknek hívattok vala, az néptől, mely az testben körülmetélkedő népnek hívattatik, mely körülmetélés kezükkel leszen,
12. vers
hogy az időben az Krisztus nélkül valátok, és elidegenültetek vala az igaz Izraelnek népének jó törvényben élő városától, és idegenek valátok az Istennek ígéretének testamentumától, reménységetek nem vala, istentelenek valátok ez világon.
13. vers
mostan kediglen az Krisztus Jézusnak általa és az ő vérének általa közel valók lőtök, kik ennek előtte távol valók valátok.
14. vers
mert ő az mi békességünk, ki két népből egyet szerze, és az kerítésnek közfalát lerontá az ő testének általa az haragtartást
15. vers
az emberi szerzésekben való parancsolatoknak törvényét semmivé tévén, hogy két népet teremtene önmagában egy új emberré békességet szerezvén,
16. vers
és hogy megengesztelné az Istennek mind ez kettőt egy testben az keresztfának általa, melynek általa az haragtartást is megölé,
17. vers
és eljővén békességet hirdete tinektek, kik távol valátok, és azoknak, kik közel.
18. vers
mert minekünk, kik kétféle népek valánk, őáltala vagyon menetünk egy lélekben az Atya Istenhez.
19. vers
annak okáért immáron nem vagytok vendég népek és jövevények, hanem az szentekkel egy városbeliek vagytok, és az Istennek házabeli népei,
20. vers
kik az apostoloknak és az prófétáknak fundamentumára felülrakattatátok, az Jézus Krisztus fő szegeletkő lévén,
21. vers
melyben valami rakás egybeillettetik, az szent templommá növekedik az Úr Istenben,
22. vers
kiben tinektek is egyetembe épülésetek vagyon az Istennek házacskájában az Szentléleknek általa.
Könyvek
