Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az efezusbelieknek írt

Chapters:

1 2 3 4 5 6

verse #1

ti is, mikoron megholtatok volna az vétkeknek és az bűnöknek miatta,

verse #2

melyekben némikoron járátok ez világnak örök ideje szerint és ez világnak fejedelme szerint, kinek birtoka az égen vagyon és az lelki induláson, ki mostan az szófogadatlan fiakon mutatta erejét,

verse #3

kiknek közötte forgunk vala mi is mindnyájan az mi testünknek gonosz kívánságaiban, azt tévén, az melyek az mi testünknek és kedvünknek kellenek vala, és természet szerint haragnak valánk fiai, mint egyebek.

verse #4

de az Isten, ki gazdag az irgalmasságban, az ő nagy szerelméért, amellyel minket szerete,

verse #5

még akkoron is, mikoron meghaltunk volna az bűnöknek általa, egyetembe megeleveníte minket az Krisztussal egyetembe, az Istennek kedvének általa menekedétek meg,

verse #6

és ővele egyetembe az mennyeiek között ülteté az Krisztus Jézusban,

verse #7

hogy megmutatná az jövendő világon az ő szerelmének felette igen nagy bő voltát az ő mihozzánk való jó voltával az Krisztus Jézusnak általa.

verse #8

mert az Istennek kedvéből menekedétek meg az hitnek általa, és ez nem timagatokból vagyon. Istennek ajándéka az,

verse #9

nem jó művelkedeteknek általa, hogy valaki ne dicsekedjék.

verse #10

mert ő teremtett állatai vagyunk, teremtetvén az Krisztus Jézusban, jó művelkedetekre, melyeket elöl megszerze az Isten, hogy azokban járnánk.

verse #11

annak okáért emlékezzetek meg őróla, hogy ti némi ítéletkoron az testben pogányok lévén körülmetélés nélkül való népeknek hívattok vala, az néptől, mely az testben körülmetélkedő népnek hívattatik, mely körülmetélés kezükkel leszen,

verse #12

hogy az időben az Krisztus nélkül valátok, és elidegenültetek vala az igaz Izraelnek népének jó törvényben élő városától, és idegenek valátok az Istennek ígéretének testamentumától, reménységetek nem vala, istentelenek valátok ez világon.

verse #13

mostan kediglen az Krisztus Jézusnak általa és az ő vérének általa közel valók lőtök, kik ennek előtte távol valók valátok.

verse #14

mert ő az mi békességünk, ki két népből egyet szerze, és az kerítésnek közfalát lerontá az ő testének általa az haragtartást

verse #15

az emberi szerzésekben való parancsolatoknak törvényét semmivé tévén, hogy két népet teremtene önmagában egy új emberré békességet szerezvén,

verse #16

és hogy megengesztelné az Istennek mind ez kettőt egy testben az keresztfának általa, melynek általa az haragtartást is megölé,

verse #17

és eljővén békességet hirdete tinektek, kik távol valátok, és azoknak, kik közel.

verse #18

mert minekünk, kik kétféle népek valánk, őáltala vagyon menetünk egy lélekben az Atya Istenhez.

verse #19

annak okáért immáron nem vagytok vendég népek és jövevények, hanem az szentekkel egy városbeliek vagytok, és az Istennek házabeli népei,

verse #20

kik az apostoloknak és az prófétáknak fundamentumára felülrakattatátok, az Jézus Krisztus fő szegeletkő lévén,

verse #21

melyben valami rakás egybeillettetik, az szent templommá növekedik az Úr Istenben,

verse #22

kiben tinektek is egyetembe épülésetek vagyon az Istennek házacskájában az Szentléleknek általa.

Chapters:

1 2 3 4 5 6