chapter 1
sok rész szerint és sok módon szóla régenten az Isten az mi eleinknek az prófétáknak általa,
ez utolsó időkben szóla minekünk fiának általa, kit mindeneken örökössé tőn, ki által az örök világokat is teremté.
ki az ő dicsőségének fényessége lévén, és állapotának igaz ábrázata, és mindeneket igazgatván az ő hatalmasságának beszédivel, ő maga által az mi bűneinknek tisztulását megszerezvén az magasságokban az felségen jobb felől üle,
az angyaloknál annyival lőn feljebb való, mennyivel azoknál naggyal jelesebb nevet vőn örökségül.
mert az angyaloknak közüle kinek mondotta valaha az Isten ezt: én fiam vagy te, én ma nemzélek tégedet? és ismét: én leszek őneki atyja, és az leszen énnekem fiam.
ismét kediglen mikoron az ő elsőszülöttjét ez világra behozza, ezt mondja: és imádják őtet mind az Istennek angyali.
az angyaloknak is bizony ezt mondja: ki teremti az ő angyalait lelki állatokká, és az ő szolgáit tűzlánggá.
az Fiúnak kediglen: az te széked, Isten, örökkül örökké egyenességnek vesszeje, az vessző az te országodé.
szeretéd az igazságot, és gyűlöléd az hamisságot, annak okáért megkenete tégedet az Isten, az te Istened, örvendésnek olajával, azoknak felette, kikkel te részes vagy.
és te, Úristen, elein az földnek fundamentumot vetél, és az egek az te kezeidnek munkái,
azok elvesznek jövendőre, te kediglen megmaradsz, és mind megavulnak, mint egy öltöző,
és összehajtod őket, mint egy bő ruhát, és változást vesznek, te kediglen ugyanazon állapotban vagy, és az te esztendeid fogyatkozást nem vesznek.
az angyalok közül kediglen melyiknek mondotta valaha ezt: ülj jobb felől énrajtam, míglen az te ellenségedet azt te lábaid alá zsámolyul vetem.
azok nem mind szolgálatra való lelki állatok, kik szolgálatra kibocsáttatnak, azokért, kik üdvösségnek örökösi lesznek.