chapter 1
én, Pál, Istennek akaratának általa Jézus Krisztusnak hivatalos apostola, és Szosztenész, az atyafiú,
írunk az Isten egyházbeli népének, mely Korintusban vagyon, kik megszenteltettenek az Krisztus Jézusnak általa, hivatalos szenteknek, mindazokkal egyetembe, kik az mi Urunknak, Jézus Krisztusnak nevét vallják, minden helyen, akár ő helyükön, és akár mi helyünkön.
kívánunk tinektek az Istentől, az mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól isteni kedvet és békességet.
hálát adok az én Istenemnek mindenkoron tiértetek az Istennek ajándékáról, mely tinektek adattatott az Jézus Krisztusnak általa,
hogy ajándékkal meggazdagulátok őáltala, minden nyelven való beszédben és minden tudományban,
mely dologgal az Jézus Krisztus tanúbizonyságának ereje lőn tibennetek,
úgy, hogy semmi isteni ajándékban egyebeknél alábbvalók ne legyetek, kik várjátok az mi Urunknak, Jézus Krisztusnak megjelenését,
ki meg is erősít titeket mindvégiglen, hogy ne büntethessenek titeket az mi Urunknak, Jézus Krisztusnak napján.
hű az Isten, kinek általa elhívattatok, hogy az ő fiával, az Jézus Krisztussal, az mi Urunkkal részesek legyetek.
kérlek kediglen titeket, atyámfiai, az mi Urunknak, Jézus Krisztusnak általa, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és beszéljetek, és ne legyen tiközöttetek sok hasonlás, hanem egy értelemmel, egy akarattal lévén egy ép testet tegyetek.
mert bizonyossá tétetém én tifelőletek, atyámfiai, az Kloénak házabeli népétől, hogy sok vetélkedés legyen tiközöttetek.
szólok kediglen erről, hogy minden tiközületek ezt mondja, én bizony Pálé vagyok, én kediglen Apollóé, én kediglen Kéfásé, én kediglen Krisztusé.
elosztatott-e az Krisztus? Pál feszült-e meg érettetek? avagy Pál nevébe keresztelkedtetek-e meg?
hálát adok az Istennek, hogy senkit nem kereszteltem legyen tiközületek, hanem csak az Kriszpuszt és Gájuszt,
hogy valaki ne mondaná, hogy az én nevembe kereszteltem legyen.
megkeresztelém kediglen az Sztefanásznak házabeli népét, és ennek felette nem tudom, hogy valakit kereszteltem legyen.
mert nem keresztelni elbocsáta engemet az Krisztus, hanem prédikálni, nem nagy bölcs beszéddel, hogy hiúvá ne tétessék az Krisztus keresztfája.
mert az keresztfának beszéde bizony az, hogy hallgatagság azoknak, kik elvesznek, de minekünk, kik üdvözülünk, Istennek hatalmas volta.
mert meg vagyon írván. elvesztem az bölcseknek bölcsességét, és az nagy értelműeknek értelmét elvetem.
hol az bölcs? hol az írástudó? hol ez világi vetekedő mester? nem megbolondítá-e az Isten ez világnak bölcsességét?
mert minekutána az Istennek bölcsességében értelmet nem vehete ez világ az Istentől, az önnön bölcsességének miatta, jónak láttaték az Istennek, hogy oly prédikálásnak általa üdvözítené az híveket, mely balgatagságnak láttatnék.
mert az zsidó népek is jelenséget kívánnak, és az görögök is bölcsességet keresnek.
mi kediglen prédikáljuk az megfeszült Krisztust, melyben bizony az, hogy az zsidók megbotránkoznak, mely az görögöknek balgatagság,
de ugyanezen népeknek, az zsidóknak és egyenlőképpen az görögöknek, kik hivatalosak, prédikáljuk az Krisztust, mint Istennek hatalmas voltát és az Istennek bölcs voltát.
mert az Istennek beszéde, mely balgatagságnak láttatik, bölcsebb az embereknél, és az Istennek erőtlen volta erősebb, hogynemmint az emberek.
mert veszitek eszetekbe, atyámfiai, az ti hivatalotokat, hogy az Isten nem választott sokat, kik test szerint bölcsek, nem, kik test szerint hatalmasak, nem, kik nagy nemből támadtanak,
hanem amelyek ez világ szerint balgatagok valának, hogy megszégyenítené az bölcseket, és azokat választá az Isten,
amelyek erőtlenek valának ez világon, hogy megszégyenítené azokat, amelyek erősek. és azokat választá az Isten, amelyek nemtelenek és utálatosak valának ez világ szerint, és azokat, akik nem valának, hogy semmivé tenné azokat, kik vannak,
hogy egy test se dicsekednék őelőtte.
ti kediglen ugyanazontól vagytok az Krisztus Jézusban, ki az Istentől szerezteték, hogy bölcsességünk legyen és megigazulásunk és megszentelésünk és váltságunk,
hogy miképpen meg vagyon írván: aki dicsekedik, az Úr Istenben dicsekedjék.