Az Szent Pál apostolnak első levele, melyet az korintusbelieknek írt

chapter 15


Chapters:


verse #1

tudásotokra adom kediglen tinektek, atyámfiai, az Evangéliumot, melyet tinektek prédikálék, melyet be is fogadátok, kiben erősen is maradtok,


verse #2

ki által üdvösségeteket is megnyeritek, miképpen hirdettem legyen, ha eszetekben tartjátok, és ha hiába nem hittétek.


verse #3

mert előtökbe adám tinektek először, melyeket én is megértettem vala, hogy az Krisztus meghalt legyen az mi bűneinkért az írások szerint,


verse #4

és hogy eltemettetett legyen, és hogy feltámadott legyen harmadnapon, az írások szerint,


verse #5

és hogy megjelent legyen Péternek, annak utána amaz tizenkettőnek,


verse #6

annak utána megjelenék egyetembe többek, hogynemmint ötszáz atyafiaknak, kiknek közüle sokan vannak még úgyan mind ez napiglan, nékik kediglen el is nyugodtanak.


verse #7

annak utána megjelenék Jakabnak, azután mind az apostoloknak.


verse #8

legutolszor kediglen megjelenék énnekem is, mint egy idétlen gyermeknek.


verse #9

mert én az apostoloknak közötte mentől kisebb vagyok, ki alkalmas nem vagyok erre, hogy apostolnak hívattassam, annak okáért, hogy az Isten egyházbeli népét háborgattam,


verse #10

de az Istennek ajándéka vagyok, ami vagyok. és az ajándék, melyet énnekem ada, hiábavaló nem lőn, hanem több munkát tevék, hogynemmint mind az egyebek, demaga nem én, hanem az Istennek ajándéka, mely énbennem vagyon.


verse #11

annak okáért akár én prédikáljak, és akár az egyebek, ekképpen prédikáljunk, és ti is ekképpen hítek.


verse #12

hogyha az Krisztus prédikáltatik halottaiból feltámadott lenni, miképpen mondják nékik tiközöttetek, hogy ne legyen az halottaknak feltámadása?


verse #13

ha kediglen az halottaknak nincsen feltámadásuk, az Krisztus sem támadott fel.


verse #14

hogyha az Krisztus fel nem támadott, bizony hiábavaló az mi prédikálásunk, hiábavaló kediglen az ti hitetek is.


verse #15

mi is kediglen az Istennek hamis tanúinak lelettetünk. mert tanúbizonyságot tőnk az Istentől, hogy feltámasztotta legyen az Krisztust, akit fel nem támasztott, ha az úgy vagyon, hogy az halottak fel nem támadnak.


verse #16

mert ha az halottak fel nem támadnak, az Krisztus sem támadott fel.


verse #17

hogyha az Krisztus fel nem támadott, hiábavaló az ti hitetek, még az ti bűneitekben vagytok.


verse #18

azért azok is elvesztenek, akik az Krisztus hitében nyugodtanak el.


verse #19

ha ez életben csak az Krisztusban való reménységgel tartjuk magunkat minden embereknek közötte, igen nyavalyásak vagyunk.


verse #20

de az Krisztus halottaiból feltámada, azok között, akik elnyugodtanak vala, az feltámadásban első lőn.


verse #21

mert minekutána az embernek általa jöve az halál ez világra, ismét embernek általa lőn az halottaknak feltámadása.


verse #22

mert miképpen az Ádámnak általa mindenek meghalnak, azonképpen az Krisztusnak általa mindenek életet vesznek,


verse #23

minden kediglen az ő rendiben, kiknek feltámadásában az Krisztus első, annak utána azok, kik az Krisztushoz méltók lesznek az ő eljövésében,


verse #24

legottan vég leszen, mikoron az országot megadja az Istennek, az ő Atyjának, mikoron semmivé teszen minden fejedelemséget és minden hatalmasságot és minden erővel való birodalmat.


verse #25

mert uralkodni kell őneki mindaddig, mígnem minden ő ellenségit az ő lábainak alá vetendi.


verse #26

az legutolsó ellenség, az halál, semmivé tétetik. mert mindeneket az ő lábainak alá vetett.


verse #27

mikoron kedig azt mondja, hogy mindenek lábai alá legyenek vettetvén, nyilván vagyon, hogy ki kell venni azt, aki mindeneket ő birodalma alá vetett.


verse #28

mikoron kediglen mindenek az ő birodalma alatt fognak lenni, akkoron az Fiú is birodalma alatt fog lenni annak, aki mindeneket birodalma alá vetett őneki, hogy az Isten mindenekben minden legyen.


verse #29

ha semmiképpen az halottak fel nem támadnak, mit fognak tenni azok, kik az halottakért megkeresztelkednek? miért keresztelkednek meg őértük?


verse #30

miért élünk veszedelemben mi is minden időben?


verse #31

naponként halálra adom magamat az én dicsekedésem szerint, mely vagyon az Krisztus Jézusban, az mi Urunkban.


verse #32

ha az halottak fel nem támadnak emberi vélekedés szerint, micsoda hasznát veszem én, mikor az fene vadakkal megvívék Efezusban? együnk és igyunk, mert holnap meghalunk.


verse #33

meg ne csaljon valaki titeket! az jó erkölcsöket megdögletik az egymással való gonosz beszélések.


verse #34

serkenjetek fel jól élvén, és bűnben ne éljetek! mert nékikben az Istennek ismerete nincsen. mondom ezt azért, hogy megszégyelljétek magatokat.


verse #35

de mondja valaki, miképpen támadnak fel az halottak? minemű testtel jőnek elő?


verse #36

esztelen. ami magot te az földbe vetsz, élővé nem tétetik, hanem ha meg meghaland.


verse #37

és ami magot elvetsz is, nem olyan testes állatot vetsz el, amely rajta kel, hanem tiszta magot, hogy példa szerint szóljak, tiszta búzamagot vetsz el, avagy valami egyéb magot.


verse #38

de az Isten ad testet annak, amint ő akarja, és minden magnak az ő testét.


verse #39

nem minden hús ugyanazon hús, hanem bizony az, hogy az embereknek húsa más, más kediglen az barmoknak, más az halaknak, más az madaraknak.


verse #40

vannak égi testes állatok is, vannak földi testes állatok is. de bizony az, hogy más az mennyei állatoknak dicsőségben való volta, más az földi állatoknak,


verse #41

más az napnak dicsőségben való volta, más az holdnak dicsőségben való volta, más az csillagoknak dicsőségben való volta. mert egy csillag különb az más csillagtól dicsőségben való voltában.


verse #42

ekképpen vagyon az halottaknak is az ő feltámadásuk. rothadatosságban ásattatik be az földbe, rothadatlanságban támad fel,


verse #43

beásattatik utálatos állapotban, feltámad dicső állapotban, beásattatik erőtlen állapotban, feltámad hatalmas állapotban,


verse #44

az földbe ásattatik növedékeny testben, feltámad lelki testben,


verse #45

miképpen meg vagyon írva. az első ember, az Ádám test által élő lélekre teremteték. az utolsó Ádám lélek által elevenítő lélekre teremteték.


verse #46

de nem az az első, amely lélek szerint való, hanem amely test szerint való, annak utána amely lélek szerint való.


verse #47

az első ember az földből földi lőn, az második ember, az Úristen, az mennyországból adaték.


verse #48

minemű amaz földi ember, olyaténok azok is, akik földiek. és minemű amaz mennyei ember, olyaténok azok is, akik mennyeiek.


verse #49

és miképpen az földi embernek ábrázatát viselők, az mennyei embernek is ábrázatát fogjuk viselni.


verse #50

ezt mondom kediglen, atyámfiai, azért, hogy az test és az vér az Istennek országának örökségét meg nem nyerheti. sem az rothadatosság nem veheti az rothadatlanságnak örökségét.


verse #51

ím, isteni titkot mondok tinektek: bizony az, hogy mindnyájan el nem nyugszunk, demaga mind elváltoztatunk időnek mentől kisebb részében,


verse #52

és egy szempillantásban, az utolsó trombitaszónak általa. mert szól jövendőre az trombita, és az halottak feltámadnak, kik rothadatosság nélkül lesznek, és mi elváltoztatunk.


verse #53

mert ez rothadandó testnek rothadatlanságba kell öltözni, és ez halandó testnek halhatatlanságot kell felvenni.


verse #54

mikoron kediglen ez rothadandó test rothadatlanságba öltözik, akkoron telik be az beszéd, mely így vagyon megírva: az halál benyelettetett az győzedelembe.


verse #55

holott vagyon, halál, az te fullánkod? holott vagyon, pokol, az te győzedelmed?


verse #56

az halálnak kediglen fullánkja az bűn, az bűnnek kediglen hatalmassága az törvény.


verse #57

de hála legyen az Istennek, ki győzedelmet ada minekünk, az mi Urunknak, az Jézus Krisztusnak általa.


verse #58

annak okáért, szerelmes atyámfiai, állhatatosak legyetek, indulás nélkül valók, az Úristennek munkájában mindenkoron bővelkedők, mikoron tudjátok, hogy az ti munkátok nem hiábavaló az Úristenben.

Chapters:


Books