Az Szent Pál apostolnak első levele, melyet az korintusbelieknek írt

chapter 11


Chapters:


verse #1

engem kövessetek, miképpen én is az Krisztust követem.


verse #2

dicsérlek kediglen titeket, atyámfiai, hogy azokat mind eszetekben tartjátok, akikre én titeket tanítottalak, és az szerzéseket azonképpen tartjátok, amint titeket tanítálak.


verse #3

de akarom, hogy tudjátok ezt, hogy minden férfiúnak feje az Krisztus, az asszonyembernek feje kediglen az férfiú, az Krisztusnak feje kediglen az Isten.


verse #4

minden férfiú, ki imádkozik avagy prófétál, ha valami vagyon fejében, gyalázattal illeti az ő fejét.


verse #5

minden asszonyember kediglen, ki imádkozik avagy prófétál, fejére fedélt nem vevén, gyalázattal illeti az ő fejét. mert ez szinte akképpen vagyon, mintha tar volna.


verse #6

mert ha fedélt nem veszen az ő fejére az asszonyember, haját is elberetválják. hogyha éktelen dolog az asszonyembernek haját elberetválni avagy elnyírni, befedezze az ő fejét.


verse #7

az férfiúnak kediglen nem kell befedezni az ő fejét. mert az férfiú az Istennek ábrázatja és tisztessége. de az asszonyember az férfiúnak tisztessége.


verse #8

mert az férfiú nincsen az asszonyembertől, hanem az asszonyember vagyon az férfiútól.


verse #9

mert az férfiú nem teremtetett az asszonyemberért, hanem az asszonyember az férfiúért.


verse #10

annak okáért az asszonyembernek az ő fejében kell hatalmának lenni az angyalokért,


verse #11

demaga az Úristen szerint sem az férfiú nem lehet az asszonyember nélkül, sem az asszonyember az férfiú nélkül.


verse #12

mert miképpen az férfiútól vagyon az asszonyember, azonképpen az férfiú is az asszonyember által vagyon, mindenek kediglen az Istentől vannak.


verse #13

ítéljétek meg ti magatok között, hogyha ékes dolog asszonyembernek mezítelen fővel imádni az Istent?


verse #14

nem az természet is erre tanít-e titeket, hogy az férfiúnak gyalázatára legyen, ha nagy hajat ereszt?


verse #15

viszontag az asszonyembernek tisztességére legyen, ha nagy hajat ereszt? annak okáért, hogy az haj azért adatott, hogy az fejet befedezze.


verse #16

ha ki kediglen láttatik olynak lenni, ki vetekedést szeret, minekünk efféle szokásunk nincsen, sem az Istennek egyházbeli népének.


verse #17

demaga mikoron azt parancsolom, ezt nem dicsérem, hogy jobban nem gyűltök egybe, hanem gonoszabban.


verse #18

mert először, mikoron az egyházba gyűltök, hallom, hogy hasonlás vagyon tiközöttetek, és valami részében hiszem is.


verse #19

mert hasonlásoknak is kell lenni tibennetek, hogy akik jóknak lelettettenek, nyilván legyenek tiközöttetek.


verse #20

annak okáért mikoron egy helyre begyűltök, nem az Úristen vacsorájának étele ez,


verse #21

annak okáért, hogy minden tiközületek az ételkor az ő tulajdon vacsoráját veszi elő, és emez éhezik, amaz kediglen részeg.


verse #22

nincsen-e házatok, holott egyetek és igyatok? avagy az egyházbeli népet megutáljátok-e, és szemérmességgel illetitek-e azokat, akiknek nincsen enniük való? mit mondjak tinektek? dicsérlek-e ezután titeket? ebben nem dicsérlek.


verse #23

mert én az Úristentől vőm ezt, melyet előtökbe is adék tinektek, hogy az Úr Jézus az éjjel, melyen kézbe adaték, kenyeret vőn kezébe,


verse #24

és minekutána hálát adott volna, elszegdelé, és mondá: vegyétek el, egyétek meg, ez az én testem, mely tiértetek elszegdeltetik, ezt az én emlékezetemre tegyétek.


verse #25

ugyanazon módon, mikoron az vacsora elvégeztetett volna, pohárt is vőn kezébe ezt mondván: ez pohár új testamentum az én véremben, valamennyiszer ivandotok, ezt tegyétek az én emlékezetemre.


verse #26

mert valamennyiszer ez kenyérben endetek, és ez pohárból ivandotok, az Istennek halálát hirdetik, mígnem eljövend.


verse #27

annak okáért valaki különben evendik ez kenyérből, hogynemmint méltó volna, és az Úristennek poharából ivandik, bűnös leszen az Úristennek testének és vérének hozzá vételében.


verse #28

jónak lelje kediglen az ember önnönmagát, és úgy egyék az kenyérből, és úgy igyék az pohárból.


verse #29

mert aki különben eszik avagy iszik, hogynemmint méltó volna, ítéletet eszik és iszik magának, igaz ítéletet nem tevén az Úristennek testéről.


verse #30

ezért vannak tiközöttetek ennyi kórok és betegek, és ezért halnak sokan el.


verse #31

mert ha az mi mivoltunkat jól megítéltük volna, az ítélet ránk nem szállott volna.


verse #32

demaga mikoron ítéletet szenvedünk, az Úristen fedd akkoron minket, hogy ez világgal el ne kárhozzunk.


verse #33

annak okáért atyámfiai, mikoron egybegyűltök enni, egyetek az másotokat megvárja.


verse #34

hogyha valakinek igen kell enni, otthon egyék, hogy az ti egybegyűlésetek kárhozatotokra ne legyen. az egyéb dolgokat, mikoron közötökbe menendek, én magam elrendelem.

Chapters:


Books