chapter 1
mivel hogy sokan erőlködének rajta, hogy renddel írásba beszerzenék az lett dolgokat, melyeknek miközöttünk teljességgel való bizonysága vagyon,
miképpen előnkbe adták minekünk azok, az kik eleitől fogva szemükkel látták, és szolgálatot is tettenek azokban, az melyeket beszéllenek vala,
jónak láttaték énnekem is, ki végre azokkal együtt jár-kel, hogy minden dolgokról eleitől fogva nagy szorgalmatossággal megtudakozván, innét tova azokat teneked megírnám jó Teofil,
hogy jobban megismerend azoknak bizonysággal való voltát, melyekre beszéd szerint taníttattál volt. első rész.
vala Heródesnek zsidóországbeli királynak idejében egynémely egyházi ember, kinek Zakariás vala neve, ki az Abijának napszám szerint való rendjéből vala, és az ő felesége az Árontól nemzetett leányok közül való vala, kinek Erzsébet vala neve.
igazak valának kediglen mindketten az Istennek előtte, és őmagukat viselik vala minden megfeddés nélkül az Úristennek minden parancsolatjában, és minden jó művelkedetekben, melyek embert igaznak mutatnak.
és nem vala őnekik magzatjuk. annak okáért, hogy az Erzsébet meddő vala, és mindketten elmulatták vala idejüket.
lőn kediglen ez, mikoron az Zakariás az Isten előtt az egyházi szolgálatban foglalatos volna az ő napszám szerint való endjében,
az egyházi embereknek szolgálatjuknak szokása szerint őrá esék az nyíl, hogy az templomba bemenne tömjénezni.
és mind az népnek sokasága kívül imádkozik vala az tömjénezésnek óráján.
látá kediglen az Zakariás az Úristennek angyalát, hogy az oltáron jobb felől állana, melyen szoktanak vala tömjénezni.
ezt látván az Zakariás megrettene, és nagy félelembe esék.
mondá kedig lenn őneki az angyal: Zakariás, ne félj, mert meg meghallgattatott az te könyörgésed, és az te feleséged az Erzsébet fiat szül teneked, és Jánosnak nevezed őtet,
és nagy örömed leszen teneked, és nagy vigasságod, és az ő születésén sokan örülnek.
mert nagy leszen az Úr Istennek előtte, és sem bort sem valami egyéb megrészegítő állatot nem iszik, és Szentlélekkel betelik még az ő anyjának méhében.
és az Izraelnek fiai közül sokat megfordít az ő urukhoz Istenükhöz.
és ő őelőtte eljő az Illésnek lelkével és tehetségével, hogy megfordítsa az atyáknak szíveit az ő fiúhoz, és az engedetleneket az igazaknak bölcsességére, hogy kész népet szerezzen az Úristennek.
és mondá az Zakariás az angyalnak: miből ismerem meg ezt. mert én vén ember vagyok, és az én feleségem is immáron elmúlatta idejét.
és felelvén az angyal mondá őneki: én Gábriel vagyok, ki az Istennek előtte állottam, és ki azért küldettettem, hogy teveled szóljak, és ez örvendetes dolgokat teneked megmondjam,
és íme következik ez, hogy veszteglésben lész, és nem szólhatsz mind az napiglan, melyen ezek meglesznek, azért hogy nem híl az én beszédemnek, melyek beteljesednek, mikoron ideje leszen.
és az nép várja vala Zakariást, és csodálják vala, hogy az templomban késnek.
mikoron kediglen kiment volna az templomból, nem szólhat vala őnekik. és megismerik hogy látást látott volna az templomban. és ő int vala azoknak, és némán marada.
és történék ez, mikoron beteljesedtenek volna az ő templomban való szolgálatjának napjai. az ő házához mene.
ez napoknak utána kediglen Erzsébet, az ő felesége méhében magzatot fogada, és öt holdnapon rejtekben tartja vala magát, és ezt mondja vala:
így tőn énvelem az Úristen az napokban, melyekben rám tekinte, hogy eltenné az én emberek között való szidalmamat.
hatodik hónapban kediglen elbocsáttaték az Gábriel angyal az Istentől Galileának városába, melynek neve Názáret,
az szűzhöz, mely jegyben vala egy férfinél, kinek József vala neve, és ki Dávidnak házából származott vala, és az szűznek Mária vala neve.
és az angyal az szűzhöz bemene, és mondand: üdvözlégy kedves szűz. az Úr teveled vagyon. áldott vagy te asszonyi állatoknak közötte.
az szűz kediglen mikor ezt hallotta volna, meg megháborodék az angyalnak beszédén, és gondolkodik vala rajta minemű köszönet volna ez.
és mondá az angyal őneki: ne félj Mária. mert kedvet leltél az Istennél.
íme méhedbe magzatot fogadsz, és fiat szülsz, és Jézusnak nevezed őtet.
és ez fiú nagy leszen, és az felséges Istennek fiának hívattatik. és őneki adja az Úristen az ő atyjának, Dávidnak székét,
és az Jákobnak házán mindörökké uralkodik, és az ő országának vége nem leszen.
mondá kediglen Mária az angyalnak: mint leszen az, mert én férfit nem ismerek?
és felelvén az angyal mondá őneki: Szentlélek felől terád száll, és az felséges Istennek hatalmassága árnyékával befog tégedet. annak okáért ez is, az mely szentséges születtetik tetőled, Istennek fiának hívattatik.
és íme az Erzsébet az te rokonságod, ő is fiat fogadott az ő vénségében, és ez hónap hatod az Erzsébetnek, mely meddőnek hívattatik vala.
mert az Istennél akármi beszéd sem leszen lehetetlen.
mondá kediglen Mária: íme az Úr szolgáló leánya, legyen énnekem az te beszéded szerint. és elméne őtőle az angyal.
felkelvén kediglen Mária az napokban nagy sietséggel az hegyközbe mene, az Júda nevű városba,
és bemene Zakariásnak házába, és nagy szeretettel köszöne Erzsébetnek.
és lőn ez, hogy hallá az Erzsébet az Máriának köszönetét, indulást tőn az gyermek az ő méhében, és Szentlélekkel betelék az Erzsébet,
és nagy felszóval kiálta, és ezt mondá: áldott vagy te asszonyoknak közötte, mert áldott az te méhednek gyümölcse.
és honnan vagyon énnekem ez, hogy az Úristennek anyja énhozzám jöjjön?
mert íme, minek utána az te köszönésednek szava az én füleimbe jött volna, indulást tőn az gyermek örvendezésnek miatta az én méhemben?
és boldog asszonyi állat az, ki az Istennek hitt.
mert azoknak be beteljesedésük megleszen, az melyek meg vannak mondva az Úr Istentől őneki. és mondá az Mária: felmagasztalja az én élő lelkem az Úristent,
és örvendez az én okos lelkem az én üdvözítő Istenemben.
mert az ő szolgáló leányának alávaló voltára tekinte. és íme ennek utána boldognak fognak mondani engemet minden nemzetségek.
mert nagyságos dolgokat tőn énvelem az hatalmas, és kinek az ő neve szent.
és az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, az kik őtőle félnek.
erőt tőn az ő karjának általa, ide és tova elszaggata kevélyeket az ő szívüknek gondolatjával.
lehánya hatalmasokat székekből, és fel felmagasztala alávalókat.
éhezőket betölte jókkal, és gazdagokat üresen bocsáta el.
őhozzá vivé Izraelt az ő gyermekét, hogy megemlékeznék az irgalmasságról.
miképpen szólt az mi atyáinknak az Ábrahámnak, és az ő magzatjának mindörökké.
lakozék kediglen Mária az Erzsébettel közel három hónapig, és megtére az ő házához.
Erzsébetnek kediglen szülésének ideje betelék, és fiút szüle,
és meghallák az ő szomszédságai és rokonságai, hogy az Úristen nagyképpen megmutatta volna az ő irgalmasságát őhozzá, és örvendeznek vala vele.
és lőn ez nyolcad napon, eljövének, hogy az gyermeket körülmetéljék, és az ő atyjának nevén Zakariásnak hívják vala őtet,
és felelvén az ő anyja mondá: nem, hanem János legyen neve.
és mondának őneki: senki nincsen az te rokonságodban, ki ez névvel hívattassék.
intenek vala kediglen az ő atyjának, minek akarná nevezni őtet,
és az atyja táblácskát kére, és ezt írá mondván: János az ő neve, és mind elcsodálkozának.
megnyilatkozék kediglen az ő szája legottan, és az ő nyelve, és szól vala dicsérvén az Istent,
és minden ő szomszédságán nagy félelem lőn, és mind ez beszédek hirdettetnek vala Zsidóországnak minden hegyes tartománya szerte,
és mindenek, kik hallották vala, az ő szívükbe helyheztetik vala, és ezt mondják vala: vajon mi leszen ez gyermekben? és az Istennek keze vala ővele,
és az Zakariás, az ő atyja, Szentlélekkel betelék, és prófétála, és ezt mondá:
dicséretes Úr az Izraelnek istene, mert meglátogatá és váltságot szerze az ő népének.
és az mi megmaradásunknak szarvát emelé fel, az ő gyermekének Dávidnak házában.
miképpen szólt az ő szent prófétáinak szájuknak általa, kik ez világnak kezdetétől fogva voltanak.
hogy jövendőre megszabadulnánk az mi ellenségeinktől és mindeneknek kezeiből, kik minket gyűlölnek.
hogy irgalmasságot tenne az mi atyáinkkal, és megemlékeznék az ő szent testamentumáról.
és hogy beteljesítené esküvését, melyre megesküdött vala Ábrahámnak, az mi atyánknak, és ezt meg megadná minekünk,
hogy az mi ellenségünknek kezeiből kiszabadultatván félelem nélkül szolgálnánk őneki.
szent élettel és igazsággal őelőtte, az mi életünknek minden napjában.
és te gyermek, jövendőre az felséges Istennek prófétájának hívattatsz, mert az Úristennek személyének előtte elöl mégy, hogy az ő útjait megkészítsed,
és hogy az ő népének üdvösségnek tanúságát adjad az ő bűnüknek bocsánatában.
az mi Istenünknek könyörületes szívének és jonhának általa, mellyel minket meglátogata az feltámadott nap az magasságból.
hogy világosságot adna azoknak, az kik sötétségben és halálnak árnyékában ülnek vala, hogy az mi lábainkat békességnek útjára igazgatná.
az gyermek kediglen növekedik vala, és erőt viszen vala lelke szerint, és puszta helyeken vala mind az ideiglen, mígnem előjönne az nap, melyen ki kell vala jelenni az Izraelnek népének.