Evangélium Szent Lukács írása szerint

chapter 14


Chapters:


verse #1

és történék ez, hogy be bemenne egy szombat napon némely farizeusoknak fejedelmeinek házába, és azok nagyon ólálkodnak vala őutána,


verse #2

és íme egy ember vala őelőtte, kinek bőre közét sárvíz folyta vala meg.


verse #3

és felelvén az Jézus az törvénytudóknak és az farizeusoknak ezt mondá: szabad-e szombaton gyógyítani?


verse #4

és azok veszteg hallgatának. az Jézus kediglen fogván az kór embert, meggyógyítá őtet, és elbocsátá.


verse #5

és felelvén azoknak ezt mondá: kicsoda tiközületek az, kinek szamara avagy ökre az kútba esik, ki legottan ki nem vonssza azt szombat napon?


verse #6

és nem felelhetnek vala erre őneki.


verse #7

hasonlatos beszédet mond vala kediglen az hivatalosoknak is, rá igyekezvén miképpen fő üléseket válogatnának az lakodalomban ezt mondván őnekik: mikoron menyegzőbe hív valaki, fő helyre ne ülj, netalán tenáladnál nagyobb tisztességbeli embert hívott az menyegzős ember,


verse #9

és eljővén az, ki mind tégedet és mind őtet elhívta, ezt ne mondja teneked: add emennek az helyet. és akkoron kezdj meg pirulással az alávaló helyen megmaradnod.


verse #10

sőt inkább mikoron vendégségbe hívattatol, menj el telepedjél le az alávaló helyen, hogy mikoron eljövend az, ki tégedet elhívott, ezt mondja teneked: barátom, ülj feljebb, akkoron tisztesség leszen teneked azoknak előtte, kik ott egyetembe letelepedtenek.


verse #11

mert minden megaláztatik, ki magát felmagasztalja, és az ki önmagát felmagasztalja, megaláztatik.


verse #12

ezt mondja vala kediglen annak is, az ki őtet lakodalomba hívta vala: mikoron ebédet avagy vacsorát szerzel, ne hívjad az te barátaidat se az te atyádfiait se rokonságaidat se gazdag szomszédaidat, hogy valamikoron viszontag ők is el ne hívjanak tégedet, és hogy viszontag meg ne fizessék teneked az te jó tételedet.


verse #13

sőt mikoron lakodalmat szerzel, szegényeket hívj, félszeg embereket, sántákat vakokat,


verse #14

és boldog leszel. mert meg nem fizethetik teneked, megfizettetik kediglen teneked, az igazaknak fel feltámadásának ideiben.


verse #15

mikoron ezt hallotta volna egynémely ember azok közül, kik egyetembe letelepedtenek vala, monda őneki. boldog az, ki kenyeret iszik az Istennek országában.


verse #16

és az Jézus mondá őneki: egynémely ember nagy vacsorát szerzett vala, és sok hivatalosokat híva,


verse #17

és elbocsátá az ő szolgáját az vacsorának óráján, hogy ezt mondaná az hivatalosoknak: jövétek el, mert immáron mindenek készen vannak.


verse #18

és egyetembe kezdék őmagukat menteni. az első mondá őneki: föld örökséget vettem, és szükségem vagyon, hogy el-kimenjek, és azt meglássam, kérlek tégedet, legyek ok adott ember tenálad.


verse #19

és az második mondá: öt igabarmot vettem áron, és elmegyek, hogy meglássam, ha jók azok, kérlek tégedet, legyek ok adott ember tenálad.


verse #20

és az harmadik mondá: feleséget hoztam, és ez okért el nem mehetek.


verse #21

és megtérvén az szolga megbeszélé az ő urának. legottan meg megharagvék az házbíró ember, és mondá az ő szolgájának: menj ki hamar az városnak szereire, és utcáira, és szegényeket és félszeg embereket és sántákat és vakokat hozz be ide.


verse #22

és mondá az szolga: uram, úgy lőn az, mint parancsolál, de mégis vagyon hely. és mondá az Úr az szolgának. menj ki az utakra, és az kertekbe, és kényszerítsd be azokat jőni, hogy teljék meg az én házam.


verse #24

mert mondom tinektek, hogy senki nem fog enni az én vacsorámban az férfiaknak közüle, kik hivatalosak voltanak.


verse #25

megyen vala kediglen ővele sok sereg nép, és őhozzájuk fordulván mondá őnekik. ha ki énhozzám jő, és nem gyűlöli az ő atyját és anyját és feleségét és fiait és atyjafiait és húgait ezeknek felette kediglen még lelkét is, én tanítványom nem lehet.


verse #27

és valaki fel nem veszi az ő keresztfáját, és énutánam nem jő, én tanítványom nem lehet.


verse #28

mert kicsoda tiközületek, az ki tornyot akar rakni, hogy először leülvén meg ne számlálja az ő költségét, és meg ne lássa, ha értéke vagyon az műnek elvégzésére,


verse #29

hogy minek utána az fundamentumot megvetendi, és el nem végezhetendi, mindazok, az kik látták, ne kezdjék őtet nevetni,


verse #30

ezt mondván: ez ember alkotmányt kezde rakni, és nem végezheté-e el?


verse #31

avagy mely király az, ki elmegyen, hogy megütközzék az más királlyal, ki leülvén meg nem gondolja először, hogy ha tízezer néppel eleibe szállhat annak, az ki húszezer néppel jő őellene?


verse #32

ha különben cselekedik, még mikoron az ellenség távol vagyon, követet bocsátván békességhez való dolgokra kéri őtet.


verse #33

ezenképpen annak okáért tiközületek minden, ki el nem szakad mindazoktól, az melyeket bír, én tanítványom nem lehet.


verse #34

jó állat az só, de ha az só ízetlenné leend, mivel fognak ízet adni valaminek? sem földbe nem jó, sem ganajnak nem hasznos, kihányják azt. az kinek fülei vannak az hallásra, hallgassa meg.

Chapters:


Books