Evangélium Szent Lukács írása szerint

chapter 20


Chapters:


verse #1

és lőn ez az napoknak egyikén, mikoron Jézus az népet tanítaná az templomban, és az evangéliumot prédikálná. egybegyűlének az papoknak fejedelmei és az írástudók az vénekkel,


verse #2

és beszélének ővele ezt mondván. mondd meg minekünk, micsoda szabad hatalommal teszed ezeket, avagy kicsoda az, ki teneked adta ez szabad hatalmat?


verse #3

felelvén kediglen mondá őnekik. egy némi dolgot kérdek én is titőletek, és feleljetek meg rá énnekem.


verse #4

az Jánosnak keresztelése az mennyországból vala-e, avagy az embereknek közüle?


verse #5

és azok gondolkodnak vala őmagukban, és ezt mondják vala. ha ezt mondandjuk: az mennyországból, ezt fogja mondani: tehát mire nem hittetek annak?


verse #6

ha kediglen ezt mondandjuk, az emberek közül mind az egész nép megkövez minket, mert nyilván hiszi, hogy az János próféta legyen.


verse #7

és azt felelék, hogy ők nem tudnák, honnan volna.


verse #8

és az Jézus mondá őnekik. én sem mondom meg tinektek, mi tehetséggel tegyem ezeket.


verse #9

kezde kediglen az köznépnek mondani ez hasonlatos beszédet. egy ember szőlőt plántála, és műveseket fogada bele, és ő maga sok ideig lakék vidékben.


verse #10

és mikoron annak ideje volna, az művesekhez egy szolgáját bocsátá, hogy az szőlőnek hasznából őneki adnának. kik az szolgát megvervén, hiúan bocsáták ki őtet.


verse #11

és ismét még is más szolgáját bocsátá el. az művesek kediglen ezt is megvervén, és gyalázattal illetvén hiúan bocsáták ki.


verse #12

és ismét harmad szolgáját és elbocsátá. és azok ezt is kiverék sebeket tévén őrajta.


verse #13

mondá kediglen az szőlőnek ura: mit tegyek? elbocsátom az én szerelmes fiamat, netalán mikoron ezt látandják, becsülni és tisztelni kezdik.


verse #14

kit mikoron az szőlőművesek megláttanak volna, őmagukban ezt gondolák, és mondanak: ezé az örökség, jertek öljük meg, hogy legyen miénk az örökség,


verse #15

és őtet az szőlőből kiverék és megölék. azért mit teszen azoknak az szőlőnek ura?


verse #16

eljő és elveszti az műveseket, és az ő szőlőjét egyebek kezébe adja. mely be beszédet mikoron hallottanak volna, mondának: ne legyen az.


verse #17

az Jézus kediglen tekintvén őket mondá. micsoda azért ez, az mely meg vagyon írva. az mely követ jóvá nem hagyván meghányának az alkotmánynak művesei, az az szegeletnek fő köve lőn.


verse #18

minden egyberontatik, valaki az kőre esendik. valakire kediglen esendik, apróra töri azt.


verse #19

és azon igyekeznek vala azon órában, hogy őtet megfognák, és félének az néptől, mert meg megismerék, hogy őellenük mondotta volna az hasonlatos beszédet.


verse #20

és utána ólálkodván embereket bocsátának, kik utána leselkednének, kik őmagukat igaz embereknek tettetnék, hogy meg megfognák őtet beszédből, és hogy az fejedelemnek birtoka és hatalma alá adnák őtet.


verse #21

és megkérdék őtet ezt mondván: mester, tudjuk, hogy igazán szólasz és tanítasz, és személyt nem nézel, hanem az Istennek útját igazsággal tanítod.


verse #22

kell-e császárnak adót adni, avagy nem?


verse #23

megértvén kediglen az ő álnokságukat, mondá őnekik: mit kerestetek engemet?


verse #24

mutassatok egy dénár pénzt énnekem, kicsoda képe vagyon rajta megírván? felelvén mondának: császáré.


verse #25

és mondá őnekik. adjátok meg annak okáért az császárnak, az melyek az császáré, és az Istennek, az melyek az Istené.


verse #26

és meg nem feddheték az ő beszédét az népnek előtte. és csodálkozván az ő feleletén veszteg hallgatának.


verse #27

őhozzá járulának továbbá nékik az szadduceusoknak közüle, kik nem tartják, hogy feltámadás legyen, és megkérdék őtet, ezt mondván:


verse #28

mester, az Mózes ezt írta minekünk: ha valakinek atyjafia meghaland, kinek felesége vagyon, és ez atyafiú gyermek nélkül haland meg, hogy az ő atyjafia őhozzá vegye az ő feleségét, és magzatot támasszon az ő atyjafiának.


verse #29

annak okáért hét atyafiú vala, és az első feleséget vőn magának, és gyermek nélkül hala meg.


verse #30

és az második atyafiú őhozzá vevé az asszonyt, és az atyafiú is gyermek nélkül hala meg.


verse #31

és az harmadik atyafiú is őhozzá vevé az asszonyt, azonképpen az egyéb hét atyafiú is, és gyermekük nem lőn, és meghalának.


verse #32

elvégre meghala az asszony is.


verse #33

azért az feltámadásban ez hét atyafiak közül melyiké leszen az feleség? mert mind az hét atyafiúnak felesége volt az asszony?


verse #34

és felelvén az Jézus mondá őnekik: ez világnak fiai szoktanak házasulni és házasítani,


verse #35

azok kediglen, az kik méltóknak lelettetnek az világra és az halottaiból való feltámadásra, sem meg nem házasulnak, sem nem házasítanak,


verse #36

mert továbbá meg nem halhatnak. mert egyenlők az angyalokhoz, és fiai azok az Istennek, hogy mivel az fel feltámadásnak fiai legyenek.


verse #37

hogy kediglen az halottak fel feltámadjanak, Mózes is, megmutatta az csipkebokornál, mikoron az Úristent, az Ábrahámnak Istenének és az Izsáknak Istenének és az Jákobnak Istenének mondja.


verse #38

az Isten kediglen nem az holtakról mondatik Istennek lenni hanem az élőkről.


verse #39

felelének kediglen nékik az írástudóknak közüle, és ezt mondják: mester, jól mondád.


verse #40

és továbbá nem merik vala őtet semmiből megkérdeni.


verse #41

mondá kediglen őnekik. miképpen mondják az Krisztust Dávidnak fiának lenni,


verse #42

Dávid is az dicséretnek könyvében ezt mondja: mondá az Úr az én Uramnak, ülj jobb felől énnekem,


verse #43

míglen az te ellenségedet az te lábaid alá vetendem zsámolyul.


verse #44

annak okáért az Dávid őtet Urának hívja, azért miképpen fia őneki?


verse #45

mind az egész népnek hallására mondá az ő tanítványainak:


verse #46

megőrizzétek magatokat az írástudóktól, kik nagy tündöklő ruhában akarnak járni, és első köszönéseket kívánnak az vásárokon, és fő székeket az zsinagógákban, és az lakodalomban fő helyen való ülést,


verse #47

kik az özvegyeknek házait benyelik hosszú imádságot tettetvén, ezeknek nagyobb leszen az ő kárhozatjuk.

Chapters:


Books