Evangélium Szent Lukács írása szerint

chapter 18


Chapters:


verse #1

mond vala kedig hasonlatos beszédet is őnekik: mely idevaló vala, hogy mivel szükség volna mindenkoron imádkozni, és meg ne fáradni,


verse #2

ez igékkel: egynémely bíró vala egy városban, ki sem Istentől nem fél vala, sem emberrel nem gondol vala.


verse #3

vala kediglen egy özvegyasszony az városban, és őhozzá megyen vala ezt mondván: tégy igazat énnekem az én ellenségem felől, és áldd meg bosszúmat.


verse #4

és egy valamennyi ideiglen nem akarja vala. ezeknek utána kediglen mondá önmagában. jóllehet sem Istentől nem félek, sem emberrel nem gondolok,


verse #5

de mindazáltal is, hogy mivel engemet untat ez özvegyasszony, megállom bosszúját, hogy ezután eljővén engemet ne fuldaljon.


verse #6

mondá kediglen az Úristen: halljátok meg, az hamis bíró mit mond.


verse #7

az Isten kediglen nem fog-e bosszút állani az ő választott népéért, kik őhozzá kiáltanak éjjel és nappal, még akkoron is, mikoron békességes leend őhozzájuk?


verse #8

mondom tinektek, hogy azoknak bosszújukat hamar megállja. demaga mikoron az embernek Fia eljövend, vajon fog-e találni hitet ez földön?


verse #9

monda kediglen hasonlatos beszédet egynémely embereknek is, kik őmagukban bíznak vala, hogy igazak volnának, és egyebeket megutálnak vala.


verse #10

két ember megyen vala fel az templomba, hogy imádságot tennének. az egyik farizeus vala, és az másik fukar.


verse #11

az farizeus állván önmagában ilyen imádságot teszen vala: Isten, hálát adok teneked, hogy mivel olyan nem vagyok, mint az egyéb emberek, kik ragadozók, hamis életűek, házasságtörők, mint emez fukar is,


verse #12

egy héten kétszer böjtölök, kiadom az dézsmát mindenekből, az melyeket bírok.


verse #13

és az fukar távol állván csak szemeit sem akarja vala az égbe felemelni. de veri vala az ő mellét, és ezt mondja vala: Isten, légy kegyelmes énnekem bűnösnek.


verse #14

mondom tinektek, lejöve ez fukar az ő házába, az ő bűnéből inkább ki kitisztulván, hogynemmint amaz. mert minden megaláztatik, ki önmagát felmagasztalja, és minden, ki önmagát megalázza felmagasztaltatik. visznek vala kediglen őneki kisded gyermekeket is, hogy illetné őket, mely dolgot mikor az tanítványok látnának, feddenek vala azokra.


verse #16

Jézus kedig, mikor azokat őhozzá hívta volna, mondá: hadd jöjjenek énhozzám az gyermekek, és ne tiltsátok meg őket, mert ez ilyeténeké az Istennek országa.


verse #17

bizony mondom tinektek, valaki úgy nem veendi az Istennek országát, mint egy gyermek, be nem mehet oda.


verse #18

és kérdést tőn őtőle egynémely fejedelem ezt mondván. jó mester, mit kell énnekem tennem, hogy megnyerjem az örök életet.


verse #19

mondá kediglen őneki az Jézus. mire mondasz engemet jónak? csak az egy Isten jó, senki nem egyéb.


verse #20

tudod az parancsolatokat: ne légy házasságtörő, ne légy gyilkos, ne tégy orvságot, ne tégy hamis tanúbizonyságot. tiszteljed az te atyádat és az te anyádat.


verse #21

és mondá az: mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.


verse #22

mely mondást az Jézus hallván mondá őneki. míglen egy dolog nélkül vagy szűkös. valamit bírsz, mind eladjad, és osztogasd az szegényeknek, és rejtek marhád leszen az mennyországban, és jövel, kövess engemet.


verse #23

és az hallván ezeket megkeseredék, mert igen gazdag vala.


verse #24

látván kedig Jézus azt, hogy megkeseredett volna, mondá. ó mely nehezen mennek be az Istennek országába azok, az kiknek sok marhájuk vagyon.


verse #25

mert könnyebb az tevének az tűlyukon általmenni, hogynemmint az gazdagnak az Istennek országába bemenni.


verse #26

és mondának, az kik ezt hallották vala: tehát kicsoda üdvözülhet?


verse #27

és Jézus mondá. az mi dolgok lehetetlenek az embereknél, lehetségesek azok az Istennél.


verse #28

mondá kediglen az Péter. íme mi minden marháinkat elhagytuk, és tégedet követtünk.


verse #29

mondá Jézus őnekik. bizony mondom tinektek, senki nincsen ki házát elhagyta avagy szüleit, avagy atyjafiait, avagy feleségét, avagy gyermekét az Istennek országáért,


verse #30

ki jövendőre sokkal többet nem veszen ez világ szerint, és az jövendő világon örök életet. mellévevé kediglen az Jézus az tizenkét tanítványt, és mondá őnekik: íme felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesednék az embernek fiának mind azok, az melyeket az próféták megírtanak.


verse #32

mert az pogány népeknek kezükbe adatik, és megcsúfoltatik, és bosszúsággal illettetik, és meg megpökdöstetik, és minek utána meg megostorozandják, megölik őtet, és harmad napon feltámad.


verse #34

és az tanítványok ezekben semmit nem értenek. és ez beszéd el vala titkoltatván őtőlük, és nem értik vala, az melyeket ő mond vala.


verse #35

történék kediglen, mikor Jerikóhoz közelgetne, egy vak ül vala az útfélen koldulván,


verse #36

és mikoron hallaná, hogy sok nép múlnék onnan el, kérdi vala, mi dolog volna ez.


verse #37

megmondák kedig őneki, hogy az názáretbeli Jézus menne.


verse #38

és kiálta ezt mondván Jézus: Dávidnak fia, könyörülj énrajtam.


verse #39

és az kik elöl mennek vala, feddének vala őrá, és intik vala, hogy veszteg hallgatna. ő kediglen sokkal inkább kiált vala: Dávidnak fia, könyörülj énrajtam.


verse #40

mikoron kediglen megállott volna az Jézus parancsolá, hogy őhozzá vinnék őtet, és mikoron közel ment volna őhozzá megkérdé őtet ezt mondván:


verse #41

mit akarsz, hogy tegyek teveled? és az vak mondá: Uram, hogy ismét szememnek világossága legyen.


verse #42

és az Jézus mondá őneki: legyen világossága ismét szemeidnek. az te hited gyógyított meg tégedet.


verse #43

és legottan szemeinek ismét világossága lőn. és követi vala őtet, dicsérvén az Istent. és mind az sereg nép, mihelyen ezt látá, dicséretet tőn az Istennek.

Chapters:


Books