Evangélium Szent Lukács írása szerint

chapter 2


Chapters:


verse #1

lőn kediglen ez az napokban parancsolatot ada ki az Augustus császár, hogy szám szerint beírnák mind ez egész világot.


verse #2

ez számlálás első vala, mikoron Kviriniusz Szíriát tisztül bírná.


verse #3

és mindenek elmennek vala, hogy magukat beíratnák, ki-ki mind az ő városába.


verse #4

felmene kediglen József is Galileából Názáretnek városából, Zsidóországba Dávidnak városába, mely Betlehemnek hívattatik, annak okáért, hogy Dávidnak házából és nemzetségéből való volna,


verse #5

hogy beíratná magát az Máriával, kit őneki feleségül házasságra adtanak vala, mely terhes vala.


verse #6

történék kediglen, mikoron ott volnának, beteljesedének az ő szülésének napjai,


verse #7

és ez világra szülé az ő fiát az ő első szülöttjét, és őtet bepólyálá, és hogy mivel nem vala helyük őnekik az vendégfogadó házban, lefeketé őtet az jászolban.


verse #8

és pásztorok valának ugyanazon tartományban, kik mezőn valának barmoknál, és őrizik vala éjjel virrasztván az ő nyájukat.


verse #9

és íme Istennek angyala felettük megállapék, és az Úristennek fényessége körülvevé őket, és nagy félelemmel megfélemlének.


verse #10

és mondá őnekik az angyal: ne féljetek, mert íme én hirdetek tinektek nagy örömet, mely meg leszen mind az egész népnek,


verse #11

mert született tinektek az Dávidnak városában, ez mai napon üdvözítő, ki az Úr Krisztus.


verse #12

és ez tinektek az jele. találtok egy kis gyermeket pólyába betakarva, kit jászolba helyheztettenek.


verse #13

és nagy hirtelenséggel lőn az angyallal mennyei seregnek sokasága, kik dicsérik vala az Istent, és ezt mondják vala:


verse #14

dicséret legyen az Istennek az magasságokban, és földön békesség, embereknek jó akarat.


verse #15

és lőn, minek utána elmenének őtőlük az angyalok az mennyországba, az emberek is, az pásztorok szólnak vala egymásnak: menjünk el immár mind Betlehemiglen, és lássuk meg ez megmondott dolgot, mely mostan lett, melyet az Úristen megjelente minekünk,


verse #16

és nagy sietséggel elmenének, és megtalálák az Máriát és az gyermeket az jászolba helyheztetvén.


verse #17

mikoron kediglen látták volna, kihirdeték az beszédet, mely őnekik mondattatott vala ez gyermek felől.


verse #18

és mind azok, az kik hallák, csodálkozának ezeken, melyeket az pásztorok mondottanak vala őnekik.


verse #19

az Mária kediglen magában tartja vala mind ez beszédeket, és az ő szívében viseli vala.


verse #20

és megtérének az pásztorok felmagasztalván és dicsérvén az Istent mind ez dolgokról, melyeket hallottanak és láttanak vala, azonképpen, mint őnekik megmondatott vala.


verse #21

és mikoron nyolc nap telt volna be, hogy körülmetéltetnék az gyermek, hívattaték az ő neve Jézusnak, mely névvel hívattatott vala az angyaltól, minek előtte az méhben fogantatnék.


verse #22

és minek utána beteljesedtenek volna az ő tisztulásuknak napjai az Mózesnek törvénye szerint, Jeruzsálembe vivék Jézust, hogy előállatnák őtet az Úristennek eleibe,


verse #23

miképpen az Úristennek törvényében meg vagyon írván. minden férfiú magzat, ki az anyjának méhét megnyitja, az Úr Istennek szentelt magzatnak hívattatik.


verse #24

és hogy áldozatra való ajándékot adnának azon szerint, mint az Úristennek törvényeiben meg vagyon mondatván: feles számú gerlicét avagy két galambfiat.


verse #25

és íme egy ember vala Jeruzsálemben, kinek Simeon vala neve, és ez igaz és jó ember vala, és várja vala az Izrael népének megvigasztalását, és Szentlélek vala őbenne.


verse #26

és meg vala ígérve az Szentlélek Istentől, hogy ő addig meg nem halna, mígnem meglátná az Úristennek Krisztusát.


verse #27

és Szentlélek Istennek általa az templomba mene, és mikoron bevinnék az templomba az gyermek Jézust az ő szülei, hogy az törvénynek szokása szerint cselekednének őérte,


verse #28

az Simeon is karjára vevé őtet, és dicséré az Istent és mondá:


verse #29

Uram Isten, mostan immár békességgel bocsátod el az te szolgádat, az te beszéded szerint.


verse #30

mert meg megláták az én szemeim az te üdvözítő fiadat.


verse #31

melyet szerzél minden népeknek szemek láttára világosságul,


verse #32

pogány népeknek való megjelenésre, és az te népednek az Izraelnek dicsekedésére.


verse #33

és mind atyja és mind anyja csodálkozik vala ezeken, melyek őfelőle mondatnak vala,


verse #34

és megáldá őket Simeon, és mondá az anyjának az Máriának: íme ez gyermek helyheztetett sokaknak elesésére és sokaknak felkelésére az Izraelnek népe között, és cél helyett, kinek ellene mondattatik,


verse #35

sőt az te lelkedet is tőr járja által, hogy sok szívekből az gondolatok megnyilatkozzanak.


verse #36

és vala egy jövendőmondó asszonyi állat, kinek Anna vala neve, Fánuelnek leánya, Ásernek ágazatából, és nagy idejű vala, és hét esztendeiglen vala az ő urával az ő szüzességétől fogva.


verse #37

és ez közel nyolcvannégy esztendeiglen özvegy lett vala, mely el nem távozik vala az templomból, böjtölésekben és imádságokban magát foglalja vala éjjel és nappal.


verse #38

és ez asszonyi állat azon órában ott terme, és ő is az isteni vallásra feleletet teszen vala, és szól vala őróla mindeneknek, kik Jeruzsálemben váltságot várnak vala.


verse #39

és minek utána az Úristennek törvénye szerint mindeneket elvégezének, Galileába megtérének az ő városukba, Názáretbe,


verse #40

az gyermek Jézus kediglen növekedik vala, és erőt veszen vala lelkében, és beteljesedik vala bölcsességgel, és Istennek kedvében vala.


verse #41

és az ő szülei esztendőnként Jeruzsálembe mennek vala az húsvétnak ünnepében,


verse #42

és mikoron immár tizenkét esztendős lett volna, mikoron az ő szülei Jeruzsálembe felmentenek volna az ünnepnapnak szokása szerint,


verse #43

és az napok betelvén mikoron hazatérnének, az gyermek Jézus Jeruzsálemben elmarada, és az ő szülei eszükbe nem vevék,


verse #44

de alítják vala, hogy az úti társaság között volna, és egy napi menő földet menének el, és keresik vala őtet az rokonságok és ismerők között,


verse #45

és mikoron meg nem lelték volna őtet. Jeruzsálembe megtérének keresvén őtet.


verse #46

és történék harmad nap után, meg megtalálák őtet, tehát az templomban az doktoroknak közötte ül, és hallgatja őket, és kérdezi őket,


verse #47

csodálkoznak vala kediglen az ő értelmén és feleletén mindazok, az kik őtet hallgatják vala.


verse #48

és mikoron látták volna őtet az ő szülei, elcsodálkozának, és mondá az ő anyja őneki: fiam, mire től ekképpen mivelünk? íme az te atyád, és én nagy bánattal keresünk vala tégedet,


verse #49

és mondá őnekik: mi oka, hogy engemet kerestek volt, avagy nem tudjátok volt-e, hogy a szókban kell magamat foglalnom, melyek az én Atyám dolgai.


verse #50

és az ő szülei meg nem érték ez beszédeket, melyeket őnekik szóla.


verse #51

és alá jőve velük, és Názáretbe mene. és őnekik engedelmes vala. az ő anyja kediglen megtartja vala mindez beszédeket az ő szívében.


verse #52

és az Jézus gyarapodik vala bölcsességében és testi állapotában és kedvességben Istennél és embereknél.

Chapters:


Books