Evangélium Szent Lukács írása szerint
2. fejezet
1. vers
lőn kediglen ez az napokban parancsolatot ada ki az Augustus császár, hogy szám szerint beírnák mind ez egész világot.
2. vers
ez számlálás első vala, mikoron Kviriniusz Szíriát tisztül bírná.
3. vers
és mindenek elmennek vala, hogy magukat beíratnák, ki-ki mind az ő városába.
4. vers
felmene kediglen József is Galileából Názáretnek városából, Zsidóországba Dávidnak városába, mely Betlehemnek hívattatik, annak okáért, hogy Dávidnak házából és nemzetségéből való volna,
5. vers
hogy beíratná magát az Máriával, kit őneki feleségül házasságra adtanak vala, mely terhes vala.
6. vers
történék kediglen, mikoron ott volnának, beteljesedének az ő szülésének napjai,
7. vers
és ez világra szülé az ő fiát az ő első szülöttjét, és őtet bepólyálá, és hogy mivel nem vala helyük őnekik az vendégfogadó házban, lefeketé őtet az jászolban.
8. vers
és pásztorok valának ugyanazon tartományban, kik mezőn valának barmoknál, és őrizik vala éjjel virrasztván az ő nyájukat.
9. vers
és íme Istennek angyala felettük megállapék, és az Úristennek fényessége körülvevé őket, és nagy félelemmel megfélemlének.
10. vers
és mondá őnekik az angyal: ne féljetek, mert íme én hirdetek tinektek nagy örömet, mely meg leszen mind az egész népnek,
11. vers
mert született tinektek az Dávidnak városában, ez mai napon üdvözítő, ki az Úr Krisztus.
12. vers
és ez tinektek az jele. találtok egy kis gyermeket pólyába betakarva, kit jászolba helyheztettenek.
13. vers
és nagy hirtelenséggel lőn az angyallal mennyei seregnek sokasága, kik dicsérik vala az Istent, és ezt mondják vala:
14. vers
dicséret legyen az Istennek az magasságokban, és földön békesség, embereknek jó akarat.
15. vers
és lőn, minek utána elmenének őtőlük az angyalok az mennyországba, az emberek is, az pásztorok szólnak vala egymásnak: menjünk el immár mind Betlehemiglen, és lássuk meg ez megmondott dolgot, mely mostan lett, melyet az Úristen megjelente minekünk,
16. vers
és nagy sietséggel elmenének, és megtalálák az Máriát és az gyermeket az jászolba helyheztetvén.
17. vers
mikoron kediglen látták volna, kihirdeték az beszédet, mely őnekik mondattatott vala ez gyermek felől.
18. vers
és mind azok, az kik hallák, csodálkozának ezeken, melyeket az pásztorok mondottanak vala őnekik.
19. vers
az Mária kediglen magában tartja vala mind ez beszédeket, és az ő szívében viseli vala.
20. vers
és megtérének az pásztorok felmagasztalván és dicsérvén az Istent mind ez dolgokról, melyeket hallottanak és láttanak vala, azonképpen, mint őnekik megmondatott vala.
21. vers
és mikoron nyolc nap telt volna be, hogy körülmetéltetnék az gyermek, hívattaték az ő neve Jézusnak, mely névvel hívattatott vala az angyaltól, minek előtte az méhben fogantatnék.
22. vers
és minek utána beteljesedtenek volna az ő tisztulásuknak napjai az Mózesnek törvénye szerint, Jeruzsálembe vivék Jézust, hogy előállatnák őtet az Úristennek eleibe,
23. vers
miképpen az Úristennek törvényében meg vagyon írván. minden férfiú magzat, ki az anyjának méhét megnyitja, az Úr Istennek szentelt magzatnak hívattatik.
24. vers
és hogy áldozatra való ajándékot adnának azon szerint, mint az Úristennek törvényeiben meg vagyon mondatván: feles számú gerlicét avagy két galambfiat.
25. vers
és íme egy ember vala Jeruzsálemben, kinek Simeon vala neve, és ez igaz és jó ember vala, és várja vala az Izrael népének megvigasztalását, és Szentlélek vala őbenne.
26. vers
és meg vala ígérve az Szentlélek Istentől, hogy ő addig meg nem halna, mígnem meglátná az Úristennek Krisztusát.
27. vers
és Szentlélek Istennek általa az templomba mene, és mikoron bevinnék az templomba az gyermek Jézust az ő szülei, hogy az törvénynek szokása szerint cselekednének őérte,
28. vers
az Simeon is karjára vevé őtet, és dicséré az Istent és mondá:
29. vers
Uram Isten, mostan immár békességgel bocsátod el az te szolgádat, az te beszéded szerint.
30. vers
mert meg megláták az én szemeim az te üdvözítő fiadat.
31. vers
melyet szerzél minden népeknek szemek láttára világosságul,
32. vers
pogány népeknek való megjelenésre, és az te népednek az Izraelnek dicsekedésére.
33. vers
és mind atyja és mind anyja csodálkozik vala ezeken, melyek őfelőle mondatnak vala,
34. vers
és megáldá őket Simeon, és mondá az anyjának az Máriának: íme ez gyermek helyheztetett sokaknak elesésére és sokaknak felkelésére az Izraelnek népe között, és cél helyett, kinek ellene mondattatik,
35. vers
sőt az te lelkedet is tőr járja által, hogy sok szívekből az gondolatok megnyilatkozzanak.
36. vers
és vala egy jövendőmondó asszonyi állat, kinek Anna vala neve, Fánuelnek leánya, Ásernek ágazatából, és nagy idejű vala, és hét esztendeiglen vala az ő urával az ő szüzességétől fogva.
37. vers
és ez közel nyolcvannégy esztendeiglen özvegy lett vala, mely el nem távozik vala az templomból, böjtölésekben és imádságokban magát foglalja vala éjjel és nappal.
38. vers
és ez asszonyi állat azon órában ott terme, és ő is az isteni vallásra feleletet teszen vala, és szól vala őróla mindeneknek, kik Jeruzsálemben váltságot várnak vala.
39. vers
és minek utána az Úristennek törvénye szerint mindeneket elvégezének, Galileába megtérének az ő városukba, Názáretbe,
40. vers
az gyermek Jézus kediglen növekedik vala, és erőt veszen vala lelkében, és beteljesedik vala bölcsességgel, és Istennek kedvében vala.
41. vers
és az ő szülei esztendőnként Jeruzsálembe mennek vala az húsvétnak ünnepében,
42. vers
és mikoron immár tizenkét esztendős lett volna, mikoron az ő szülei Jeruzsálembe felmentenek volna az ünnepnapnak szokása szerint,
43. vers
és az napok betelvén mikoron hazatérnének, az gyermek Jézus Jeruzsálemben elmarada, és az ő szülei eszükbe nem vevék,
44. vers
de alítják vala, hogy az úti társaság között volna, és egy napi menő földet menének el, és keresik vala őtet az rokonságok és ismerők között,
45. vers
és mikoron meg nem lelték volna őtet. Jeruzsálembe megtérének keresvén őtet.
46. vers
és történék harmad nap után, meg megtalálák őtet, tehát az templomban az doktoroknak közötte ül, és hallgatja őket, és kérdezi őket,
47. vers
csodálkoznak vala kediglen az ő értelmén és feleletén mindazok, az kik őtet hallgatják vala.
48. vers
és mikoron látták volna őtet az ő szülei, elcsodálkozának, és mondá az ő anyja őneki: fiam, mire től ekképpen mivelünk? íme az te atyád, és én nagy bánattal keresünk vala tégedet,
49. vers
és mondá őnekik: mi oka, hogy engemet kerestek volt, avagy nem tudjátok volt-e, hogy a szókban kell magamat foglalnom, melyek az én Atyám dolgai.
50. vers
és az ő szülei meg nem érték ez beszédeket, melyeket őnekik szóla.
51. vers
és alá jőve velük, és Názáretbe mene. és őnekik engedelmes vala. az ő anyja kediglen megtartja vala mindez beszédeket az ő szívében.
52. vers
és az Jézus gyarapodik vala bölcsességében és testi állapotában és kedvességben Istennél és embereknél.
Könyvek
