Evangélium Szent Lukács írása szerint
8. fejezet
1. vers
és lőn továbbá ez, ő maga is város és faluszerte jár vala prédikálván, és hirdetvén az Istennek országát, és ővele vala az tizenkét tanítvány,
2. vers
és némi asszonyi állatok, kik meggyógyultanak vala az gonosz szelletektől, és az ő betegségükből. Mária, ki Magdalénának hívattatik, kiből hét ördög ment vala ki,
3. vers
és Johanna, Kuzának felesége, ki az Heródesnek gondját viselé és felnevelé, és Zsuzsanna, és sok egyéb asszony, kik szolgálatot tesznek vala őneki az ő marhájukból,
4. vers
mikoron kediglen sok sereg nép gyűlne egybe, és minden városokból őhozzá sietnének, ezt mondá hasonlatos beszéd szerint. kimene az, ki magot vet vala, hogy az ő magját elvesse, és az magvetés közbe némely mag az útfélen esék, és elnyomottaték, és az égi madarak megevék az magot.
6. vers
és más vetemény mag az kősziklára esék, és mikoron kikelt volna, megasza, mert nem vala nedvessége.
7. vers
és más mag az tövisek közébe esék, és mikoron az tövisek egyetembe felnőttenek volna, megfojták az magot.
8. vers
és más mag jó földbe esék, és mikoron felnőtt volna, száz annyit teremte, ezt mondván ezt kiáltja vala: az kinek hallani való füle vagyon, hallgassa meg.
9. vers
kérdik vala kediglen őtet az tanítványok ezt mondván: micsoda hasonlatos beszéd volna ez?
10. vers
és ő mondá: tinektek meg vagyon adatván ez, hogy megtudjátok az Istennek országának isteni titkai, egyebeknek kediglen hasonlatos beszéd által, hogy látván ne lássanak, és hallván értelem bennük ne legyen.
11. vers
ez hasonlatos beszéd kediglen ez: az mag az Istennek beszéde,
12. vers
az kik kediglen az útfélen, ezek az, kik hallják, annak utána eljő az ördög, és kiviszi az Istennek beszédét az ő szívükből, hogy veszedelemtől magukat meg ne tarthassák, ha jövendőre annak hinnének.
13. vers
az kik kediglen az kősziklán, ezek azok, kik mikoron hallandják, örömmel fogadják az Istennek beszédét, és ezeknek gyökerük nincsen, kikben csak ideig vagyon az hit, és az kísértésnek idején elszakadnak az hittől.
14. vers
az mely mag kediglen az töviseknek közébe esék, ezek azok, az kik hallották, és ez világi szorgalmatosságoknak, és gazdagságnak és gyönyörűségben való életnek miatta elmennek és megfojták, és gyümölcsöt nem teremtnek.
15. vers
az mely kediglen az jó földbe esék, ezek azok, az kik tiszteletes és jó szívvel hallgatják az Istennek igéjét, és megtartják, és békességgel való tűrésnek általa gyümölcsöt teremtenek.
16. vers
senki kediglen, mikoron szövétneket gyújt, azt edénnyel be nem borítá, avagy az ágy alá nem teszi, hanem az világtartóra, hogy az kik bemennek, lássák az világosságot.
17. vers
mert semmi oly titok dolog nincsen, melynek nyilván ne kelljen lenni, és semmi oly elrejtett dolog nincsen, melyet meg ne kelljen tudni, és mely napvilágra ne jöjjön jövendőre.
18. vers
meglássátok annak okáért, miképpen hallgassátok. mert többre több adatik annak, az ki az isteni ajándékkal él, és valaki vele nem él, az is elvétetik őtőle, az mivel alítja önmagát élni.
19. vers
jövének kediglen őhozzá az ő anyja és atyjafiai, és az sereg néptől nem mehetnek vala őhozzá,
20. vers
és meg megüzenék őneki, és ezt mondák: az te anyád és az te atyádfiai itt künn állanak akarván tégedet látni.
21. vers
és ő felelvén mondá őnekik. az én anyám és az én atyámfiai azok, az kik az Istennek beszédét hallgatják, és meg megteszik ezt.
22. vers
lőn kediglen egynémely napon, hajóba hága mind ő maga és mind az ő tanítványai is, és mondá őnekik: keljünk által, és menjünk ez álló víznek túlsó partjára, és eloldák az hajót.
23. vers
és mikoron ők az hajóban mennének, elaluvék. és nagy vész támada az vízen, és elmerülnek vala, és nagy veszedelemben valának,
24. vers
és Jézushoz menének, és fel felserkentek őtet ezt mondván: nagy Uram, nagy Uram, elveszünk, és mikoron felköltötték volna, megfeddé az szelet, és az vízen való vészt, és megállának, és csendesség lőn.
25. vers
és mondá őnekik. hol vagyon az ti hitetek? és azok megfélemlének és elcsodálkozának, és ezt mondják vala egymásnak: vajon kicsoda ez? mert mind az szeleknek és mind az vizeknek parancsol, és engednek őneki?
26. vers
és hajón menének az gerazabelieknek tartományába, mely az Galileának ellenébe vagyon.
27. vers
és mikor az hajóból az földre kiszállott volna, eleibe mene őneki egy férfiú az városból, kiben ördög volt immáron sok időtől fogva, és ruhát nem veszen vala őrá sem házban nem lakik vala, hanem az koporsókban.
28. vers
mihelyen kedig az Jézust látta volna, és fel felkiáltott volna, őelőtte leesék, és nagy szóval ezt mondá mi dolgom vagyon énnekem teveled, Jézus, felséges Istennek fia? kérlek tégedet, ne kínozz engemet.
29. vers
mert parancsol vala az fertelmes szelletnek, hogy kimenne az emberből. mert gyakorta indult vala fel benne, és láncokkal megkötözik vala, és béklyókban őrizik vala, és az mivel megkötözik vala elszaggatja vala, és az ördögtől az puszta helyekre kényszeríttetik vala menni.
30. vers
megkérdé kediglen őtet az Jézus, és mondá: micsoda teneked neved? és az mondá: sereg. mert sok ördög bújt vala őbele,
31. vers
és kérék az Jézust az ördögök, hogy ne parancsolna őnekik, hogy mélységbe mennének.
32. vers
vala kediglen ott sok nyáj disznó, mely az hegyen eszik vala, és kérik vala őtet, hogy azt engedné őnekik, hogy azokba mennének, és megengedé őnekik.
33. vers
kimenének annak okáért az ördögök az emberből, és az disznókba menének, és az nyáj nagy sebességgel az meredeken az álló vízbe mene, és belehala. és minek utána láták az pásztorok, az mi történt vala elfutának, és hírt vőnek az városba és az szállásokra.
35. vers
kimenének kediglen, hogy meglátnák, az mi lett vala, és Jézushoz menének, és megtalálák az embert, az kiből az ördögök kimentenek vala, tehát az Jézusnak lábainál ül, és felöltözött, és ép eszű, és megfélemlének.
36. vers
megbeszélék kediglen azoknak azok is, az kik látták vala, miképpen gyógyult vala meg.
37. vers
és az gerazabelieknek minden sokasága kéré őtet, hogy elmenne őközülük. mert nagy félelem foglalta vala meg őket. Jézus kediglen az hajóba hága, és megtére.
38. vers
mert kérte vala őtet az férfiú, kiből az ördögök kimentenek vala, hogy engedné őtet ővele lenni. de elbocsátá tőle őtet az Jézus ezt mondván:
39. vers
térj meg az te házadhoz, és hirdesd meg, az melyeket az Isten teveled tett. és elmene, és mind az egész városon meghirdete, az melyeket az Jézus ővele tett vala.
40. vers
lőn kediglen, mikoron megtérne Jézus, nagy kívánsággal fogadá őtet az népnek serege, mert mind várják vala őtet.
41. vers
és íme egy férfiú jöve őhozzá, kinek Jairus vala neve, és ez az zsinagógának fejedelme vala, és Jézusnak lábaihoz esék kérvén őtet, hogy az ő házába bemenne.
42. vers
mert vala őneki egy leánya, közel tizenkét esztendős, és az leány halálán vala. de az odamenés közben az sereg népek megszólíták vala őtet.
43. vers
és vala egy asszonyi állat, kin vérhas vala tizenkét esztendőtől fogva, mely minden marháját az orvosokra költötte vala, és senki nem gyógyíthatta vala meg
44. vers
az hátul Jézushoz járula, és illeté az ő ruhájának szélét, és legottan megálla az ő vérének folyása,
45. vers
és mondá az Jézus: kicsoda az, ki engemet illete? mikoron senki meg nem mondaná, mondá Péter és azok, az kik ő vele valának: nagy uram, az sereg népek szorongatnak, és taszigálnak tégedet, és ezt mondod: kicsoda illete engemet?
46. vers
az Jézus kediglen mondá: valaki de illete engemet, mert én érzém, hogy isteni erő mene ki énbelőlem.
47. vers
látván kediglen az asszonyi állat, hogy titkon nem lehetett volna, reszketvén előmene, és lábainak előtte leesék, és megjelente őneki mind az egész népnek előtte, mi okért illette volna őtet, és miképpen legottan meggyógyult volna.
48. vers
és mondá Jézus őneki. bátorságod legyen leányom, az te hited tartott meg tégedet, menj el békességgel.
49. vers
még mikoron ezt szólná, eljöve némely ember az zsinagógának fejedelmének házától, és mondá őneki: meghala az te leányod, ne bántsd az mestert.
50. vers
az Jézus kediglen ez beszédet hallván az leánynak atyjának ezt felele: ne félj, higgyed csak, és meggyógyul.
51. vers
és mikor az házba ment volna, senkit nem hagya vele bemenni, hanem csak Pétert és Jakabot és Jánost és az leánynak az atyját és az anyját.
52. vers
Siratják vala kediglen, és jajgatják vala az leányt mind. és Jézus mondá: ne sírjatok, nem halt meg, hanem aluszik.
53. vers
és megnevetik vala őtet, mert tudják vala, hogy meghalt volna.
54. vers
Jézus kediglen az házból mindeneket kényszeríte kimenni, és az ő kezét fogván kiáltást tőn, és ezt mondá: leány, kelj fel.
55. vers
és megtére az ő lelke, és legottan felkele, és hagyá, hogy enni adnának őneki.
56. vers
és az ő szülei igen elcsodálkozának. és Jézus parancsola őnekik, hogy valakinek meg ne mondanák, az mi lett vala.
Könyvek
