Az Szent Péter apostolnak második levele
1. fejezet
1. vers
én, Simon Péter, Jézus Krisztusnak apostola és szolgája, írom ez levelet azoknak, kik egyenlőképpen részesek mivelünk az drágalátos hitben az mi Istenünknek és az mi Megváltónknak, az Jézus Krisztusnak igazságának általa.
2. vers
az Istennek kedve és békessége tibennetek növekedjék az Istennek és az mi Urunk, Jézus Krisztusnak ismeretinek általa.
3. vers
úgyhogy miképpen az ő isteni ereje mindeneket ada minekünk, melyek életünkre és az isteni szolgálatra tartoznak, annak ismeretinek általa, ki elhíva minket az ő dicsőségének és isteni ereinek általa.
4. vers
melyeknek általa drágalátos és nagy ajándékokat ada minekünk, mint megígérte vala, hogy ezeknek általa az isteni természetben részessé lennétek, ha eltávozandotok az förtelmességtől, mely ez világon vagyon az gonosz kívánságnak általa.
5. vers
de ezen is minden igyekezettel legyetek, szolgáltassatok az ti hitetekben jóságos életet, az jóságos életben kedig tudományt,
6. vers
az tudományban kedig mértékletességet, az mértékletességben kediglen békességgel való várást, az békességgel való várásban kediglen isteni szolgálatot,
7. vers
az isteni szolgálatban kediglen atyafiúi szeretetet, az atyafiúi szeretetben kediglen szerelmet.
8. vers
mert mikoron ezek bennetek legyenek tinektek, és bővelkedjenek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem hiábavaló művesekké az mi Urunk, Jézus Krisztusnak ismeretire.
9. vers
mert akiben ezek nincsenek, vak az, és kézzel tapogat utat, és oly, ki elfeledkezett róla, hogy ő az ő régi bűneiből kitisztíttatott legyen.
10. vers
annak okáért, atyámfiai, ezen igyekezzetek inkább, hogy amire híttanak, és választottanak titeket, abban erősek legyetek, mert ha ezeket teenditek, soha el nem iszamlotok.
11. vers
mert ekképpen bőséggel szolgáltatik tinektek bemenés az mi Urunknak és Megváltónknak, az Jézus Krisztusnak örökkévaló országába.
12. vers
annak okáért el nem mulatom, hogy titeket mindenkoron ne intselek ezekre, jóllehet, tudjátok, és megerősültetek legyen ez jelen való igazságban.
13. vers
demaga igaz dolognak alítom, hogy amennyi ideiglen ez hajlékban vagyok, hogy felindítsalak titeket intésemnek általa,
14. vers
mikoron tudjam, hogy rövid időn következik ez, hogy levessem ez én hajlékomat, miképpen az mi Urunk, Jézus Krisztus is megjelenté énnekem.
15. vers
igyekezem is kediglen mindenkoron ezen, hogy ti az én ez világból való kimúlásomnak utána ezekről emlékezetet tehessetek.
16. vers
mert nem mesterséggel szerzett beszédeket követénk, mikoron megjelentők tinektek az mi Urunk, Jézus Krisztusnak tehetségét és eljövetelét, hanem kik az mi szemeinkkel látók az ő felséges voltát.
17. vers
mert tisztességet és dicsőséget vett vala az Atyaistentől, mikoron az felséges dicsőségből ilyen szó adaték őneki: ez az én szerelmes fiam, kiben énnekem jóképpen kedvem telék.
18. vers
és ez szózatot mi hallók, hogy az mennyből adaték, mikoron ővele volnánk az szent hegyen.
19. vers
és az mi beszédünk erősebb az prófétáknak beszédinél, mely mi beszédünkre mikoron figyelmetesen igyekeztek, mint egy égő szövétnekre, mely homályos helyen megtetszik, jól teszitek, addiglan, míglen az nap világosságot tegyen, és az hajnalcsillag is az ti szíveitekben feltámadjon.
20. vers
ezt először megtudjátok, hogy minden prófétálás szerint való Írás oly, hogy nem minden magyarázhatja meg.
21. vers
mert nem emberi akaratból költ régenten az jövendőmondás, hanem az Szentléleknek általa szóltanak az Istennek szent emberi, mely őket erre indítá.
Könyvek
